„Mindenki téged keres” Mk 1,29–45
32Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; 33az egész város összegyűlt az ajtó előtt. 34Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt.
35Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 36Simon és a vele levők azonban utána siettek, 37és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres." 38Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem." 39És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.
40Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani." 41Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!" 42És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. 43Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, 44és ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt – bizonyságul nekik!" 45Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.
RÉ 226 MRÉ 386
„… az örömhírt hozó lába…” (Ézs 52) Ézs 52
Szép, ha feltűnik az örömhírhozó lába; vagyis a jövetele mindennél kedvesebb és fontosabb (7).[1] Az Úr ezt az örömhírt bízta ránk. Micsoda méltóság, hogy lábunk, forgolódásunk, jelenlétünk örömhírt, mégpedig a krisztusi szabadulás örömhírét jelenítheti meg mindenhol és mindenkor. Látszik-e rajtunk, már messziről, mint Dávid seregének örömhírt hozó követén, hogy nem rossz, hanem jó hírt hozunk (2Sámuel 18,27), a legjobbat. Ez az örömhír a szabadulás örömhíre, amely még a halál szorongatásából is kiutat mutat.[2]
[1] Szorongatott helyzetben, nincs nagyobb dolog a megoldást jelző örömhírénél. Az egykori tévés személyiséggel, az akkor már halálos beteg Déri Jánossal, a kilencvenes évek elején készült interjút láttam a napokban: mit jelentett volna számára akkor a szabadulás örömhíre, de negyven évesen elment.
[2] Ennek az örömhírnek a tartalma: a legnagyobb és teljes szabadulás, nyomában békesség és megvigasztalódás, öröm és ujjongás (7). Az örömhír ajándékozója az Úr szenvedő szolgája (13-15), akiről már a negyedik ének szól ebben a bibliai könyvben, akinek „eredményes” lesz szolgálata, iszonyatos szenvedésének helyén, a kereszt „magasságában”. Krisztus előképe ez a szenvedő szolga, aki nem „szépségével”, külsejével, testi szemekkel látható „vonzásával” szerzi meg a legáldottabb eredményt, az üdvösséget. Ezt az eredményt, az üdvös szabadítást, senki el nem veheti tőlünk. Ennek az örömhírnek az előkészítéséről és a következményéről is szól ez a gyönyörű, szép ívű fejezet. Előzménye az egyiptomi, és a mostani babiloni fogságból való szabadulás (3-5), amelyek csak halvány előképei a Krisztusban ajándékozott szabadulásnak. Ez a szabadulás ingyen (5), az Úr értünk cselekvő kegyelme által adatik, de látható következményei vannak népe életében (1-2): ébredés, külső és belső megújulás, megtisztulás. Ennek az örömhírnek a garanciája: az Úr szuverenitása, uralkodása, jelenléte, aki itt van, közöttünk (6-7). Bárcsak megbotránkozás, vagy bámulat (15) helyett; megtérve, igazán megismerhetnénk Őt -, hogy részesülhessünk ebből az örömből. Ez az öröm még az Igeértésünket is megújítja: Krisztus által ugyanis valóban olyan dolgokat tudunk meg Isten Igéjéről, annak valós értelméről, amit eddig soha nem hallottunk (15).