előző nap
következő nap

„Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?” Mk 3,22–35

22Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. 23Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: „Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 24Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; 25és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. 26Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. 27Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, hacsak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát." 28"Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, 29de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké." 30Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.
31Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. 32Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: „Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!" 33De ő így válaszolt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" 34És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim. 35Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

A farizeusi fantázia Krisztus vádolására határtalan. Miközben ördögöket űzött ki, az ördög szövetségesének mondják. Jézus a meghasonlás pusztító erejével érvel, amiből nem jöhet ki semmi jó. A meghasonlás, a bizalomvesztés jelen van a mi életünkben is. Vessük el az illúziót, hogy ezekből bármi jó származhat. Erősödjünk meg a hitben, hogy a krisztusi szeretet ezekből is kisegíthet.

RÉ 485 MRÉ 279

„Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem" (Ézs 56) Ézs 56

Ézsaiás próféta könyve harmadik nagy szakaszának fő témája szerint: idegen népeknek is szól a kegyelem: nem csak mi, mások is részesülhetnek az Úr kegyelmében. Isten nemcsak a szétszóródott Izráel maradékát gyűjti össze, hanem gyűjt azokhoz másokat is (7-8). Ne légy féltékeny és irigy, hogy Isten nemcsak neked, hanem másoknak is ad üdvözítő javaiból. Sokféle irigység fúr bennünket, de a legtaszítóbb az, amikor valaki a hitben szűkkeblű. Olyan ez, mint a tékozló fiú történetében az idősebbik fiú duzzogása, aki nem érti Atyja szeretetét, amellyel visszafogadja hűtlen fiát (Lukács 15,25-32). Joggal pirít rá, és ránk is az Atya: „Vigadnod és örülnöd kellene”. Mennyire nem tudunk örülni a másik örömének, még a másik üdvösségének sem.[1]


[1] - Sőt, Isten nem azért ad üdvösséget az idegeneknek, mert megtartják a parancsait (1), hanem csupán kegyelmes szeretetéből, ingyen; ez a szeretet azonban arra indítja ezeket, hogy az Úr akarata szerint éljenek: így boldoggá legyenek (6). - Még a heréltnek is van esélye (3-4), aki megvetett volt abban az időben, mert megcsonkított ember volt. A sokféleképpen megcsonkított életek „jó eséllyel pályáznak itt”. Hányféleképpen tette terméketlenné, tehetetlenné életünket a tévedések, bűnök sokasága: mégis van esély. - Bárcsak vezetőink is ráébrednének erre (9-12), és megtérve, másként pásztorolnák életünket. De megfordítom; aki megtért, az nem a vezetőkre hárítja a felelősséget, hanem először maga tesz meg mindent, az Úr dicsőségére.