1Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. 2Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, 3akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. 4Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. 5Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. 6Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, 7és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!" 8Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!" 9És megkérdezte tőle: „Mi a neved?" Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk." 10És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, 12ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!" 13Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe.
14Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. 15Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. 16Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. 17Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. 18Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. 19Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." 20Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott.
Fontos igei igazság szólal meg itt, amit a ma embere a legkevésbé tud befogadni. Ez a bűnről szóló tanítás, amit Kálvin a teljes romlottságnak nevez. Mai Igénk ennek döbbenetes leírása, hiszen itt vérről, hazugságról, álnokságról, hamis ítélkezésről (3-4), erőszakról és lázadásról olvasunk (13); pusztulásról, félelmetes sötétségről (6-8); egyszóval görbeségről (8), szakadékról; mindarról, ami elválaszt minket az Úrtól (2). Ennek az állapotnak tetten érthető jele a békétlenség, a nyugtalanság (8): akár „medve” alkatúak, akár „galamb” alkatúak vagyunk (11), egyaránt kielégítetlenül feszült az életünk. Hol a megoldás, a megváltás? Nem az Úr keze rövid (1). Amíg azonban nem látjuk be, hogy tele vagyunk bűnnel, és gonoszságunkat be nem ismerjük (12-13), hanem folyton csak hárítunk, addig marad minden a régiben. A tékozló fiú hazatalálásáig vezető útnak döntő állomása volt a bűnlátás és bűnvallás. Amíg nincs megtérés, marad a törvény. Ebben áldott eszköz az „Állam” rendje; hiszen mindent megemésztene a gonosz.
[1]
[1] Alsóörsön a „pokol angyalai” motorosok nemzetközi találkozóját tartották, több ezer rendőr vigyázta őket egy kempingnyi területen. Csodálkoztam, mert soha ennyi rendőrt nem láttam egyben, mindenki igazoltattak – vigyázták a rendet, erővel. Urunk, kegyelmezz, adj megtérést, jótetszésed szerint; addig pedig tartsd meg a hatalom külső rendjét, hogy ne emésszen meg mindent a gonosz.