előző nap
következő nap

„…nem halt meg, csak alszik” Mk 5,35–43

35Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: „Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" 36Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!" 37És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. 38Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, 39bement, és így szólt hozzájuk: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." 40Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha kúmi!" – ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!" 42A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. 43Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.
A leány visszahívása az életbe jel Jézustól, hogy neki hatalma van a halál felett. A halállal nincs mindennek vége. Ez számunkra az eljövendő örök élet bizonyosságának vigasztaló erejét adja feladatainkhoz és próbatételeink elhordozásához. Mások úgy vélik, hogy folytathatják bűnös életüket, ha a halál után nincs semmi. Ezért kell menteni akaró mszeretettel hirdetnünk, hogy Isten rendje szerint minden ember meghal, „...azután pedig ítélet következik..." (Zsid 9,27).

RÉ 406 MRÉ 318

„Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked…” (Ézs 60) Ézs 60

Az Úr is rossznak ítéli, ha nincs törvényes rend (59,15). Nem hagyja magára a saját gonoszságába belefulladó embert, nem hagyja tombolni a Sátánt. Ha nincs, aki közbelépjen, Ő lép közbe, bizonyos helyzetekben direkten (59,16): igazságával lesújt, és megfizet (16-18); megállítja a bűn ámokfutását, amely nem ismer határokat.[1] Isten közbelépése mindig az életet szolgálja. Az Úr soha nem indulatból cselekszik, Ővele kapcsolatban a bosszúállás fogalmát soha ne emberi képzetek alapján akarjuk megérteni. - Áldott legyen ez az Isten, hogy legvégül Jézus Krisztusban lépett közbe (1), látva a világ eseményeit, az ember nyomorúságát egyéni és történeti összefüggésekben. Ez a közbelépés alapvető változást hozott: nem sújtott oda senkinek, Önmagán kívül. Megváltó szeretete megtérést kínál, alapvető megújulást, Szentlelket (59,21), istenfélelmet (59,19); miközben tökéletes, boldog rendjét a szívünkbe írja. Ez a végső, egyetlen megoldás, Ő pedig hamarosan teljessé teszi ezt a megoldást, Krisztus visszajövetelével (22).


[1] De jó, hogy az Úr közbelép, megálljt parancsol, figyelmeztet, akár kemény eszközöket is bevet a rend érdekében!