„…esküje és a vendégek miatt…” Mk 6,14–29
17Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt, 18és erre János ezt mondta neki: „Nem szabad együttélned testvéred feleségével." 19Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. De nem tehette, 20mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 21Végül is eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked." 23Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is." 24A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Az pedig ezt válaszolta: „Keresztelő János fejét." 25A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: „Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét." 26Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. 27Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a János fejét. 28Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának. 29Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.
RÉ 421 MRÉ 322
„… ne legyetek némák…” (Ézs 62) Ézs 62
Nem hallgathatok, - hangsúlyozza a próféta. Úgy tűnik, igazodunk a prófétához, mert mi sem hallgatunk, sőt egyre inkább telebeszéljük a világot, és erre kiváló eszközeink vannak. Egy pillanat alatt világgá kürtöljük véleményünket, legbensőbb dolgainkat, feszít valami belül, mindenki mondja a magáét.[1] Az Ige azonban nem erről beszél, hanem éppen azt húzza alá, hogy a lényegtelen dolgokban hallgatni kell, a leglényegesebb dolgokban pedig szólni: emlékeztetni az embereket Isten ígéreteire, azokra, amelyeket Jézus Krisztusban beteljesített, és amelyek által az Úr, megváltottainak nevez bennünket (12), gyönyörködik bennünk (4), mert visszakaptuk az élet teljességét. Ezért érdemes megszólalni, kilépni megszokott világunkból, ezért érdemes az utakon útjelzőket készíteni, és hírül adni: „Jön már Szabadítód, vele jön szerzeménye” (10-11). Mikor szólunk, miért szólunk, mit mondunk, akár a modern eszközöket is igénybe véve? Isten szeretetének örömhíre olyan üzenet, amiért érdemes megszólalni, nyitottá válni, egészen a föld széléig (11). Nem hallgathatunk, nem is hallgatunk, de sajnos még az egyházban sem, az evangéliumtól harsog beszédünk.
[1] Szinte „halálosan sűrű” nyílzáporként támadnak az információk, illetve támadunk az információkkal, miközben „mindenkinek igaza van”. Érdemes lenne a napi információváltásunk mennyiségét egyszer megvizsgálni, és átgondolni, ideértve a hagyományos közlési eszközökön túl a telefonokat, sms, e-mail, blog áradatokat is. Nem hallgathatunk és nem is hallgatunk, sőt az elektronikus szmogon keresztül, bocsánat a kifejezésért, mindenkinek van lehetősége „böfögni” a magáét.