„Tiszteld apádat és anyádat…” Mk 7,1–13
9Ezt is mondta nekik: „Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. 10Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. 11Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, 12akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; 13és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek."
RÉ 459 MRÉ 299
„… még tovább gyötörsz bennünket…” (Ézs 64) Ézs 64
Rövid, tömör rajz ez az emberről, rólunk: tisztátalanok vagyunk, elhervadunk, bűneink elsodornak bennünket; hitetlenségünk az Úr hatalma helyett bűneink hatalmába kerget bennünket (5-6). - Ézsaiás mégis arra kéri az Urat, hogy szeresse az embert, akinek élete csupa gyötrelem a bűnei miatt. Ez még akkor is így van, ha az ember nem akar tudni a bűnről, élete így is tele van szenvedéssel: örülni akar, de csak gyötrődik. Nem jó bűnös embernek lenni, romba dől minden, ami drága! Ézsaiás kéri az Urat, hogy cselekedjen! (8-11) - Rövid, tömör leírás olvasható itt az egyetlen Istenről is: aki leszáll, és megremegnek a hegyek, aki mégis Atyánk, a Jézus Krisztusban – ezért nem hagyja el alkotásait (7). Ez a felismerés túl van minden tanon, teológián, de áldott vigasztalás.