előző nap
következő nap

„Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok…” Mk 7,14–23

14Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: 15Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná." (16"Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!") 17Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról. 18Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, 19mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?" Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt, 20de hozzátette: „Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. 21Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, 22házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. 23Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert."
Jézus nyilván nem arról tanít itt, hogy ne mossuk meg az ételt étkezés előtt, hanem a szívünk tisztasága érdekében fogalmaz így. Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunk is a szívünkben dől el. Hadd legyen Jézus a szívünk ura, hadd tisztítsa meg egész valónkat az ő megváltó vére, és akkor gondolatainkat és tetteinket is a szeretet fogja jellemezni.

RÉ 206 MRÉ 303

„… szóltam, de nem feleltetek…” (Ézs 65,1–16) Ézs 65,1–16

A Perzsa Birodalom, politikai és hatalmi okokból engedte a vallási sokszínűséget – ennek azonban komoly ára volt: a szellemi sokszínűség olyan káoszt teremtett, amely a szabadság érzését keltette, de valójában kiszolgáltatottá tett. A vallásilag szabad Perzsiában sokféle kultusz működhetett, sőt a zsidók is hazatérhettek, hogy saját vallásuk szerint élhessenek. Isten népére persze hatott a vallási sokszínűség: van itt „maszek” vallásosság (4), szerencse és sorsisten, babiloni sertéskultusz (4). Pedig más „istenek” olyanok, mint a kiszáradt szőlőszem, nincs benne must (8). Szabadok vagyunk ma is: az egyetlen Isten szól, itt van velünk (1), de mi gondolhatunk, hihetünk bármit. Egy biztos, ez pedig nem dogmatikai tétel, hanem tapasztalat: Isten nélkül marad az éhség, a szomjúság, a szégyen, a fájó szív, az összetört lélek – és hiába akarjuk, nem mennek feledésbe a régi bajok (13-16). Ez a szabadság? Szól az Úr, mi nem felelünk, sőt azt tesszük, amit rossznak mond, pedig féltő szeretettel, csak minket véd.