előző nap
következő nap

„Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással” Mk 9,42–50

42"Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják." 43"Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre, 44(ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.) 45És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára, 46(ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.) 47És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, 48ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el." 49"Mert tűzzel sózatik meg mindenki. 50Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással."
Aki szereti a jóízű ételeket és ismeri a Biblia „só" képhasználatát,annak mondani sem kell, miről van itt szó. De aki tudni szeretné, hogy vajon őbenne van-e só, az mai igénk értelmében ezt azon mérheti, hogy békességben él-e felebarátjával (családjában és minden emberi közösségben). Talán arra is szabad gondolnunk, hogy a békesség az élet sója.

RÉ 180 MRÉ 297

„álmot látott Nebukadneccar, nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni…” (Dán 2,1–23) Dán 2,1–23

Miért álmodott olyanokat ez a király, amelyektől nyugtalan lett? Hatalma, kincse, biztonsága volt, seregei győzelmeket arattak, rettegve tisztelték a föld kerekén. És mégis, minden reggel nyugtalanul ébredt, tele volt gyanakvással, azt érezte, hogy valami fenyegeti, ami fölött nincs hatalma. Ahogy nőtt benne a bizonytalanság érzése, úgy nőtt benne a tehetetlenség és a düh: egyre indulatosabb és kimerültebb, miközben egyre kegyetlenebb is. A hatalomvágyat az emberi létbizonytalanság váltja ki:[1] az ember be akarja biztosítani magát, de nem sikerül, és a növekvő bizonytalanság és aggodalom még inkább arra készteti, hogy többre jusson. Az álmoktól gyötört királyban[2] ama mélyen rejlő belső bizonytalanság példáját láthatjuk, amely annyi embert sodor iszákosságba, tehetetlen bírvágyba, gyönyörök kergetésébe; ez visz dührohamokba, furcsa, taszító viselkedésbe. Hol az álom megfejtője, ki ad választ, megoldást, valóságos megnyugvást?


[1] A zsarnokság nagyrészt belső bizonytalanságból, szorongásból ered.

[2] Álmát nem tudják megfejteni a bölcsei, varázslói és csillagjósai; akiket halálosan megfenyeget, tanácsadóiban nem bízik, összeesküvést gyanít.