előző nap
következő nap

„Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Mk 10,46–52

46Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett. 47Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!" 49Jézus megállt és ezt mondta: „Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!" 50Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak." 52Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.
Mai és mindennapos életkép: filléres gondokkal küszködő, napról napra élők sokasága vesz ennünket körül. Ma is szólnak külső hangok: Hallgass! És a mélységben levőben is zsong reménytelen belső hangként: Hallgass! Bartimeus következetes és bátor imádkozó. Imádságos, dicsőítő hangon kiáltó ember. Az imádság a legmerészebb és egyben a legalázatosabb magatartása a hitnek: mindent várni és mindent Istentől kérni.

RÉ 480 MRÉ 344

„… megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált…” (Dán 5) Dán 5

A király előtt semmi sem volt szent (3-4), úgy gondolta, mindent megtehet. Ezt a bor hatása, csak kiemelte (2). Ám azon az éjszakán jelzést kap, Igét, ott-akkor rendkívüli módon (5), és ahhoz még igaz megfejtőt, magyarázót is ad neki az Úr (13-17), hogy gyötrő elsápadása megtéréssé formálódjon (6). Elismerni, hogy Isten az Úr (21): ez az egyetlen lehetőség, hogy állatból emberré legyünk (21), aki Isten képmása, az Ő eredeti rendelése szerint. Egyébként bárkik lettünk is ebben a világban, szépek, okosok, tehetségesek, hatalmasok; az ítélet egyformán és jogosan hangzik majd el fölöttünk: megmért az Úr, és könnyűnek talált (27). Köszönjük Urunk, hogy amikor Te minket megmérsz, Krisztust is beülteted mellénk a mérleg tányérjába, hogy ne legyünk mérhetetlenül, minősíthetetlenül könnyűek.