előző nap
következő nap

„Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa!” Mk 11,1–14

1Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt, 2és így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide. 3Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi." 4El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. 5Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?" 6Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket. 7Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. 8Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; 9akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! 10Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!" 11Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.
12Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, 13és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. 14Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: „Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé." A tanítványai is hallották ezt.
Szent demonstráció ez az Úr mellett, aki megtartja a világot. Ízelítő arról az eljövendő országról, ahol minden más lesz. Nincs hadsereg és harci mén, de van szelídség és békesség. Vannak gyógyultak, élettel teliek, mert meghátrál az Úr előtt a bűn, a betegség, a halál, a végesség. Áldott ez az ország, mert amilyen a Király, olyan az ország. Vágyjunk ebbe az eljövendő országba, de ne csak egy nyaralás erejéig, hanem örök életre szólóan!

RÉ 47 MRÉ 47

„… ő napjában háromszor, térden állva imádkozott…” (Dán 6) Dán 6

Dániel kormányzó lett Babilonban, Dárius király ideje alatt. Sokan igyekeztek őt bevádolni, de sikertelenül (5). Figyeljük meg, nem Dániel igazodott Babilonhoz, hanem hitével igyekezett áthatni Babilont. Ezt nem missziói stratégiával tette, hanem „csak” úgy, hogy Ő maga hűséggel élte a hitét idegenben is: „napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét” (11). Hitén, és annak gyakorlatán azonban életveszélyes helyzetben sem változtatott (8), kerüljön akár az oroszlánok vermébe is (20). Biztos vagyok abban, hogy a királyt nem az a csoda győzte meg, hogy semmi sérülés nem volt látható Dánielen az oroszlánok vermében, hanem Dániel hitvalló bátorsága. Gondoljunk arra, hogy sok hitvallót széttéptek „sokféle oroszlánok”, de áldozatuk mégsem volt hiábavaló. Jézus Krisztus nem az oroszlánok verméből, hanem a halál torkából szabadított meg bennünket. Ennél több jel nem kell (28).