előző nap
következő nap

„…beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát” Mk 12,38–44

38Tanítás közben így szólt Jézus: „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, 39szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; 40felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."
Az özvegyasszony két fillérje (Lk 21,1–4)41Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. 43Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."
Az özvegyasszony két fillérje örök példája az Isten előtt kedves adakozásnak. Ez az asszony az egész „életét" adta oda Istennek. Ilyen az igazi hálaáldozat. Jézus ugyanis „nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe"(41). Látta, hogy szívből mennyit akarunk visszaadni Istennek abból, amit munka által, de gondoskodó szeretetéből kapunk. Pál ezt írja: „...aki bőven vet, bőven is arat" (2Kor 9,6). Isten úgy oszt, hogy szoroz.

RÉ 41 MRÉ 41

„… Dániel, te kedvelt férfi…” (Dán 10,1–11,1) Dán 10,1–11,1

De jó annak, akiben az Isten kedvét leli – mondanánk. Valóban jó, de nem úgy, és nem azért, amiért mi gondolnánk, vagy ahogy ezt egyes közösségek hirdetik: evilági sikereket garantálva az Úr kedveltjeinek. Dániel az Úr kedveltje: ennek tapasztalata pedig rémület, magány, erőtlenség (7-10), olyan fájdalom, amelyben az ember nem tudja magát összeszedni (16). Akit az Úr igénybe vesz, ott sokféle tövis adatik, ahogy ezt Pál apostol is átélte (2Korinthus 12,7), a mi Urunk Jézus Krisztusról nem is beszélve. Ez azonban csak a dolgok egyik oldala, mert ha Isten igénybe vesz (12), elerőtlenít, hogy ne magunkban bízzunk (12), de ugyanakkor Igéjében saját mennyei erejével felvértez, ez pedig mindenre elégséges (Filippi 4,13). „Beszélj Uram, mert megerősítettél engem!” (19)