előző nap
következő nap

„…a vajúdás kínjainak kezdete mindez!” Mk 13,1–8

1Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!" 2Jézus ezt mondta neki: „Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának."
3Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: 4"Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?" 5Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. 6Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek. 7Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. 8Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!"
Sokan közölték már Jézus második eljövetelének évszámát. Tévedtek, és ez így lesz az újabb próbálkozásokkal is. Ez a világ az istentelenség gyötrő állapotában vajúdik. Ami körülvesz minket, amit átélünk, látunk, ami szenvedést okoz, az utolsó ítélet előtti közbeeső állapotra jellemző. Mégis kegyelem, mert „nem azt akarja (Isten), hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja..." (2Pt 3,9–10). Ezért inti Jézus az övéit négyszer is: „Ti pedig vigyázzatok!..." (5.9.23.33). Hova kerülsz, ha Jézus újra eljön?

RÉ 32 MRÉ 32

„… elmondom neked a való igazságot…” (Dán 11,2–20) Dán 11,2–20

Ismét csak kortörténeti ismeretekkel bomlik ki ez a fejezet is.[1] A perzsa, görög, római ütközőpontokról szól a kijelentés, amely 300 évet ölel fel. A perzsák nem bírtak a görögökkel,[2] végül Nagy Sándor szétzúzza a Méd-Perzsa Birodalmat, de hirtelen halála után (Kr. e. 325) négyfelé szakadt hatalmas országa: görög (Makedónia), török (Bitinia), egyiptomi (Ptolemaiosz - dél), és szír (Szeleukida - észak) részekre. Ezek közül az Ige a két utóbbi vetélkedésére és érdekházasságaira figyel, hiszen ezek ütközőpontján állt Palesztina, amely Kr. e. 198-ban kerül majd véglegesen Szeleukida kézre, élen leggonoszabb királyukkal, a zsidó kultuszt is beszüntetni akaró IV. Antiokhosszal (Kr. e. 175).[3]  Fontos, de minket alig érintő adatok ezek. Mégis az események mögött ott az Úr üzenete, a való igazság; amely nem más, mint éppen az, hogy a kaotikus történeti eseményeket az Úr tartja kezében, és népe javára fordítja azt. Az egész kijelentés ezt hirdeti. Ez nyugalmat, a legnehezebb helyzetben is szeretetet, bölcsességet, irányt ad küzdelmeinkben – nem adjuk fel a küzdelmet, de Isten fegyverzetével küzdünk.


[1] Részletesebben olvasunk ugyanazokról a történésekről, amit a 8, fejezet látomása már elénk tárt. Szabó Andor összegzi a legtömörebben a bonyolult történeti hátteret. Ebből idézek.

[2] I. Dáriusz perzsa király Marathónnál vereséget szenvedett (Kr. e. 490), 10 év múlva Xerxész hajóit verték tönkre Szalamisznál a görög hadak.

[3] Szó esik egy prófétai látást megvalósítani akaró, zsidó csoportról (14), ők a Makkabeusok előfutárai.