9"Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik. 10Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, 13és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül." 14"Amikor pedig meglátjátok a 'pusztító utálatosságot' ott állni, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, 15aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, 16és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza. 17Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, 19mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz; 20és ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat."
"De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez…” (Dán 11,21–45)
Dán 11,21–45
Dániel egész könyve ennek a gyalázatos királynak uralkodására lett kihegyezve, akinek nem úgy adták a királyságot, hanem csellel szerezte meg (21). Ő a tegnap már említett IV. Antiokhosz. Eljut Palesztináig, sok szenvedést okoz Isten népének, és olyat tesz, amit előtte soha senki, még a legpogányabb uralkodók sem (24), meggyalázta Isten népét, istentiszteletét, templomát (31), sőt meg akarta mindezeket semmisíteni. Ez a király, azt hitte, azt tesz, amit akar (36), nem számít előtte semmi érték, a múltnak öröksége (38). - Isten népe ilyenkor vizsgázik igazán (32-35), kitart-e, ragaszkodik-e az Úrhoz, vállalja-e a próbát, szenvedést, halált? Az ilyen helyzet, ítélet és próba egyszerre, de Isten még az ítéletben és a próbában sem hagyja el népét, az önhitt király napjai ugyanis meg vannak számlálva (45) – Érdemes, minden erőltetés nélkül összevetni az akkori történéseket, az idők mai jeleivel. A fő kérdés pedig az, hogy mi milyen Krisztus-követők vagyunk a mai próbatételek idején?