„…hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg…” Mk 13,21–37
24"Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, 25a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 26És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; 27és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig." 28"Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. 30Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. 31Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 32"Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 33Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! 34Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. 35Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: 36nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! 37Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"
RÉ 364 MRÉ 321
„… Boldog, aki állhatatos marad…” (Dán 12) Dán 12
A nagy próbatétel után eljön a megváltás időszaka (1-3; 12). Az Ige keresi a lelki hasznát az Antiokhosz féle üldözéseknek, és állhatatosságra buzdít (12). Izráel eddig alig foglalkozott a halál utáni élet kérdéseivel. A mostani nyomorúság azonban szembe kényszerítette őket azzal, hogy meddig még Uram, hogyan adatik megoldás, mi lesz a mártírokkal és azokkal, akik olyan gonosz módon okoztak szenvedést másoknak? (6) Itt már olvasunk örök életről és örök gyalázatról (2). Ne feledjük: a végső szót ebben, az élet kegyelmes fejedelme, Jézus Krisztus mondja ki. Ő ígérte azt is, amit itt már Dániel is prófétál, hogy a nagy nyomorúság időszakai, a választottakra tekintettel megrövidülnek (Máté 24,22).[1] Dániel itt számolgat (11), érthető: a szenvedésben látni kell a gyötrelmek végét, csak így viselhető el.[2] Mindenesetre Jézus Krisztus arra intett, hogy ne számolgassunk, hanem hitben szolgáljunk, mert nem a mi dolgunk időpontokat és alkalmakat tudni (Cselekedetek 1,6).
[1] A nyomorúságok megrövidülésére utal, hogy itt is két időszak és egy fél szerepel (7), amely a dánieli utolsó hét fele (hét évről, azaz évhétről van szó; Dániel 9,27).
[2] Nem véletlen azonban, hogy a héber kánon Dániel könyvét nem a próféták, hanem az egyéb iratok közé sorolták, mert ez a könyv a végidőkről szóló látomás (apokaliptika). Más a prófécia, és más az apokaliptika: a próféta a történelemben ad kijelentést, és ezzel Isten népét inti és reményt kelt; az apokaliptikus pedig a történelem végére tekint, és számolja a napokat. Mindkettő bátorít, de másként.