előző nap
következő nap

„Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük" Mk 14,43–52

43Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. 44Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." 45Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: „Mester!" – és megcsókolta. 46Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. 47Egy valaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 48Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: „Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. 49Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük." 50Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. 51De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén: őt is elfogták, 52de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.
A betániai vacsorával kezdődött események gyorsan peregnek: megkenetés, lefizetés, megkísértés. Most pedig hatalmas legénységi felvonulás. Úgy tűnik, ezen az éjszakán senki sem bízza Jézus sorsát a „véletlenre". Egy ifjúnak marad csak néhány pillanatra nyitva a szeme, szíve és értelme. Márk, az evangélium írója az, aki megérti: „Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük"(49). Ő is arra a személyes meggyőződésre jut, „...hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból..."(ApCsel 17,3).

RÉ 69 MRÉ 69

„… nem ismerik az Istent az országban…” (Hós 4) Hós 4

Az Úr világosan kimondja, mi a baj velünk, nem a hátunk mögött, hanem a szemünkbe mondja, nem rosszindulattal, hanem féltő szeretettel - Az alapbaj az, hogy nem ismerjük Őt (1). - Ezért akár perbe is szállunk az Úrral, miszerint Ő nem látja jól a mi bajunkat.[1] Nem az Úr a „norma”, hanem az ember a „mérce”. Ettől kezdve minden szétesik: nincs igazság, hűség, esküdöznek és hazudoznak, ölnek, lopnak, paráználkodnak. Ebben a káoszban elalél ember, állat, és a lakott föld (1-3); a lelki, hitbeli keveredésről nem is beszélve (12-13). - Az Úr szolgái is hűtlenek, megvetették az Úr szavát, hamis próféták, megélhetési papok (6-9). Persze azért ne legyünk képmutatók, mert mindenki megélhetésből csinálja, amit csinál, mert meg kell élni! De milyen áron? - A káosz következménye máig tapasztalatunk: „esznek majd, de nem laknak jól” (10). - Ennek ellenére, micsoda kegyelem, mégsem veti el az Úr a népét, de megregulázza (14-16), mert a szilaj marhát nem lehet tágas helyen legeltetni. Urunk regulázz, téríts észhez, hogy el ne vesszünk, de a fenyítés alatt se vond meg tőlünk határtalan kegyelmedet. Cselekedd hatalmaddal, hogy jobbá legyünk!


[1] Legrosszabb esetben meg sem halljuk Őt.