előző nap
következő nap

„Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben” Mk 14,53–65

53Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind. 54Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél. 55A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. 56Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. 57Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: 58"Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott." 59De vallomásuk így sem egyezett.
60A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" 61Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?" 62Jézus ezt mondta: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben." 63A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra? 64Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. 65Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: „Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt.
Jézus kihallgatásának bizonyságtétele nyilvánvalóvá teszi, hogy az emberektől megvádolt szenvedő az Isten Fia, és az Emberfia is egyben. Urunk mindezzel bátorít és biztat: jelenünk és jövőnk az ő kezében van. Éppen ezért káténk is így fogalmaz: „...felemelt fővel várom az égből ugyanazt az ítélőbírót, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott és rólam minden kárhoztatást elvett..." (HK 52).

RÉ 345 MRÉ 302

„… határrontók lettek…” (Hós 5) Hós 5

Vannak határok! Szabad ember az, aki ismeri és tiszteli a határokat. Ezek a határok még akkor is az Isten által húzott határok, ha igazságtalannak tűnnek, vagy korlátoznak.[1] A határokat tisztelni kell: a magántulajdon védelme ugyanúgy benne foglaltatik ebben, mint a másik ember tisztelete, és az örök értékekhez való igazodás, Isten törvényének cselekvése. Minden összeomlás ott kezdődik, amikor határrontók leszünk, mint Izráel és Júda: nemcsak egymás törzsinek tulajdonát nem tartották tiszteletben, hanem az Úr parancsait sem. Ma tényleg megtapasztaljuk, hogy nincs határ; - átgázolunk még a másikon is, miközben az Úr által meghúzott határ már régóta nem mérték. A szénásszekér kerekének „határa” az abroncs, nélküle azonban szétesne a kerék, és nem lenne terhelhető a szekér. Még az örök életben is lesz határ, azaz isteni rend, ott azonban ez a legnagyobb öröm forrását jelenti majd; bizonnyal jó lesz! Isten határtalan szeretetének határa Krisztus, és ha már dobálódzunk ilyen értelmezhetetlen szavakkal, mint a „végtelen”, akkor a végtelen határa Isten.


[1] Az emberek által húzott határokat is az Úr engedi megrajzolni, ezek sokszor ítéletesek, de később az Úr kegyelme szerint átrajzolja, és örök rendje szerint módosítja a határokat.