előző nap
következő nap

„Amikor tizenkét óra lett…” Mk 15,33–41

33Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. 34Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!" – ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" 35Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: „Nézd, Illést hívja." 36Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" 37Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. 38Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. 39Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" 40Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, 41akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Az életben vannak rögzíthető dátumok, mint a születésünk napja, órája, perce. Van, aki megtérésének pontos időpontját is meg tudja nevezni. Nagypéntek deléhez kapcsolódik egy nagy esemény: abban a pillanatban kettéhasadt a kárpit. Az időpontszerű történéshez egy nagy világesemény kapcsolódik. A megváltásunk tehát köthető egy naphoz, egy konkrét időponthoz. Isten ennyire részese a világtörténelemnek, és ezért részese a mai napodnak is.

RÉ 466 MRÉ 471

„Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem.” (Hós 10) Hós 10

Dús lombú szőlő Izráel, bőven terem (1), - de ez itt most nem dicséret, hanem kritika. A dús lomb sikert, szépséget, bujaságot jelent, testi, lelki, társadalmi, vallási értelemben egyaránt (2-4). Ahol a szabadság már szabadosság, és ahol a szőlő „szakadásig” terem, ott a következő évben alig lesz termés. Ahol túlfeszítenek minden húrt, ott előbb-utóbb valami megreped, elpattan. Meddig teremhet még szőlőt ez a dús lombú nyugati társadalom, meddig pöröghet még ez a modern világ, meddig tágíthatók még a határok. A legnagyobb baj, hogy az érdekekhez nem párosulnak értékek. Az érdekkel nincs baj; az, bizonyos határig biblikus; még a Heidelbergi Káté is több kérdésben felteszi, mi hasznom mindebből? De ahol csak az érdek dominál, mindent felülírva, ahol a pénz, profit, presztízs, pozíció, paráznaság kiszorítja az örökkévaló értékeket, ott előbb utóbb „megszakad” a bőven termő szőlő, és elszárad a dús tőke - elpattan a húr. Esély sincs változásra, amíg az alapdiagnózis ez: „nem féltük az Urat” (3).  Adj megtérést, Urunk!