előző nap
következő nap

„Amikor elmúlt a szombat…” Mk 16,1–8

1Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. 2A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, 3és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" 4Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. 5És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. 6De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. 7De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek." 8Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.
A kényszerű várakozás után eljön a hajnal. Az emberiségé. A sötétség időszaka mindig elmúlik, bármennyire hosszan is tart. A világtörténelemben és személyes életünkben is így van. Bár az asszonyok másra számítanak, nagy előkészülettel, de mégis félelemmel mennek a sírhoz. Saját dolgaikkal vannak elfoglalva, és mást kapnak. A múlt lezárása, a halott megkenése helyett élő üzenetet, a jövő ígéretét. Ne a halott cselekedeteket, hanem Isten üdvözítő örömhírét hirdessük, és vigyük mi is ma is tovább!

RÉ 350 MRÉ 231

„… kalmár lett, hamis mérleg van a kezében, szeret harácsolni…” (Hós 12) Hós 12

Isten előtti erkölcsi kérdés az, hogy megélhetésünk mekkora hányadát szereztük ügyeskedéssel, „spekulációval”, a tényleges munka helyett; - ma pedig a spekuláció felé billent el a mérleg nyelve. Isten mai népe is sokféleképpen gyarló. Itt prófétai kritikát olvasunk Isten népéről: akik hazudnak, alattomosak, erőszakosak (1), kalmárkodnak, ügyesen nagy vagyonra tesznek szert (8), és minden eredményüket a saját okosságuknak tulajdonítják (9). A pénzről szemérmesen nem beszél a hívő ember, de nem foglal el kisebb helyet az életünkben, mint bárkiében. Nem is ez a baj, hanem az a kérdés: hogyan szerezzük, milyen áron, mire használjuk; - Az a valódi megtérés, amikor az ember a „csúcson” rádöbben, hogy küzdött, „győzött”, de ez halálosan kevés, ezért elkezdi igazán, „sírva” keresni az Urat (5-7).