"Tied vagyunk, Dávid… Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened!” 1Krón 12
24Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát az Úr parancsa szerint: 25Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra. 26Simeon fiai közül való volt hétezer-száz háborúban kiváló vitéz. 27A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak, 28továbbá Jehójádá, az ároniak fejedelme háromezer-hétszáz emberrel, 29és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja házanépével, huszonkét vezető emberrel. 30Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer atyjafia, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában. 31Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, akik családjuk nevezetes emberei voltak. 32Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot. 33Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk. 34Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona. 35Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával; 36a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona; 37Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona, 38a Jordánon túlról pedig, a rúbeniak és a gádiak közül és Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember teljes hadifegyverzetben. 39Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, sőt Izráel többi része is egy szívvel kész volt királlyá tenni Dávidot. 40És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert atyjukfiai gondoskodtak róluk. 41Sőt még a környékbeliek is, el egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, bőven hoztak kenyeret szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és aszú szőlőt, bort és olajat, marhát és juhot, mert öröm volt Izráelben.
RÉ 161 MRÉ 404
„… férfiak… ugyanígy az asszonyok…” (1Tim 2,8–15) 1Tim 2,8–15
Próbáljuk végre jól érteni ezt az igeszakaszt. Amikor a férfiakkal kapcsolatban az imádságot említi az Ige, akkor azt hangsúlyozza, hogy a férfiak a tiszta istentisztelet és kegyesség felelősei, ezért fontos, hogy mindenütt ebben mutassanak példát, felemelt kezekkel, vagy arcra borulva, vagy a hétköznapok harcaiban, mindenhogyan és mindenkor (8). Az asszonyok pedig ékesítsék magukat; vagyis ne legyen elhanyagolt a hívő asszony, de ne legyen kihívó sem, legfeljebb férje számára; az igazi ékesség pedig nem a külső, hanem a jó cselekedet (9-10). Az asszonynak ugyanis szintén megadatott a teremtési rendben meghatározott szerepe: ez nem a tanítás, nem az „uralkodás”, sem a gyülekezetben, sem a családban, hanem a fészek-meleg családi és gyülekezeti háttér megteremtése.[1] Sokféle magyarázati kísérlet próbálta enyhíteni ezt az Igét. Nem érdemes, szerintem a helyére kellene találni végre mindkét nemnek[2] az Isten teremtési rendjében, acélból, hogy megmaradjunk a hitben, szeretetben és szent életben (15). Fontos szócska az „ugyanígy”; az apostol itt a férfiakra ugyanúgy gondol, mint az asszonyokra (8-9), vagyis nem alá és fölé rendelésről van szó.
[1] Háttér nélkül nem érvényesül az előtér sem. A férfi amabban, a nő emebben tartatik meg, azaz lehet, a maga helyén a boldog élet forrása, az isteni rendben; - az üdvösség itt most ezt jelenti (15).
[2] Ez nem alá és fölé rendelés, nem „több” és „kevesebb”, uralkodó és elnyomott, hanem, Isten teremtési rendje.