előző nap
következő nap

„Dávid pedig és egész Izráel szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citerák, lantok, dobok, cintányérok és harsonák kíséretében” 1Krón 13

1Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével, 2majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak tartjátok, és ha Istenünknek, az Úrnak úgy tetszik, küldjünk üzenetet Izráel egész területén lakó többi atyánkfiaihoz, meg a papokhoz és a lévitákhoz, a legelőkkel ellátott városaikba, hogy gyűljenek ide hozzánk, 3és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele. 4Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez az egész nép előtt. 5Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt, az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból. 6Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerúbokon ülő Úristennek a ládáját, akinek a nevét segítségül hívják. 7Az Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából, és Uzzá meg Ahjó irányították a szekeret. 8Dávid pedig és egész Izráel szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citerák, lantok, dobok, cintányérok és harsonák kíséretében. 9Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök, 10ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt az Isten színe előtt. 11Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig. 12Akkor félni kezdett Dávid Istentől, és ezt gondolta: Hogy merjem magamhoz vinni az Isten ládáját? 13Ezért Dávid nem magához vitette a ládát Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. 14Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál az ő házában, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét.
Dávid legfőbb szándéka az, hogy a szent láda méltó helyre kerüljön. Ezzel a tettével egy új korszak kezdődik. A nép egész gyülekezete vezetőjével együtt örömmel a szívében fejezi ki Isten iránti háláját és köszönetét. Szabad és lehet a Lélek indíttatására mindeneknek alkotóját és Urát dicsőíteni: önfeledten neki énekelve és táncolva, előtte zenélve!

RÉ 93 MRÉ 93

„… a püspök legyen feddhetetlen…” (1Tim 3,1–7) 1Tim 3,1–7

Milyen legyen a gyülekezet vezetője?[1] Legyen feddhetetlen, egyfeleségű, megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas, nem részeges, nem kötekedő, megértő, viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár, aki a maga háza népét méltón igazgatja, és a hitben már érett. A listát végiggondolva erősödik meg bennünk egy másik Ige, miszerint a mi alkalmasságunk az Úrtól van (2Korinthus 3,5); de Őáltala, erejével, kegyelméből, egyre inkább ilyenekké formálódhatunk (1-6). - Miért nélkülözhetetlen mindez? Azért, mert a kívülállók a vezetők alapján ítélik meg a többieket, és valójában az Úr ügyét is. Óriási felelősség. Urunk, óvd meg ügyed vezetőit, azaz mindenféle szolgádat a gyalázattól és az ördög csapdájától (7). - Érdekes, már akkor is voltak, akik törekedtek valamiféle vezetésre? Ez a törekvés csak akkor „jó dolog”, ha valóban szolgálni akar, és soha nem öncélú (1). - Még egy apróság, az Ige szerint a friss hívőt fenyegeti a felfuvalkodottság veszélye, fontoljuk meg ezt komolyan (6).


[1] Az egyházközség vezetőjére vonatkozó elvárások tulajdonképpen minden egyházi szolgára értendők (1). Minél nagyobb „gyülekezetet” képvisel azonban a vezető, annál szembetűnőbb, ha ezekben fogyatékosságai vannak, miközben annál inkább hiteltelenné teszi a Krisztus ügyét. Azon kár vitatkozni, hogy a püspöki tiszt most igeszerűen működik-e, vagy sem; hiszen hiteles, hívő képviseletre szükség van, nevezzük a tisztséget bárminek. Az intézményesülést pedig senki sem kerülheti el ebben a világban!