"Elkészíttette Salamon az Isten háza összes fölszerelését..." 2Krón 4
2Azután készíttetett egy öntött tengert, egyik pereme a másik peremétől tíz könyöknyire volt: kör alakú és öt könyök magas volt, és harminc könyök hosszú zsinór érte körül. 3Alatta bikaalakok voltak körös-körül, minden könyökre tíz jutott, ezek vették körül a tengert. A bikaalakok két sorban helyezkedtek el, amelyeket együtt öntöttek az öntvénnyel. 4A tenger tizenkét bikán volt, három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett; mindegyiknek a hátsó része befelé volt, és ezeken volt a tenger. 5Vastagsága egy tenyérnyi volt, pereme pedig olyan, mint a pohár pereme, mint a liliomvirágé. Háromezer bat víz fért bele.
6Készíttetett tíz mosdóedényt is. Ötöt tetetett jobb felől, ötöt pedig bal felől, hogy azokban mossák és öblítsék le azt, amit égőáldozatra készítettek. A tengerben pedig a papok mosakodtak.
7Készíttetett tíz arany lámpatartót is megadott minta szerint, és elhelyezte azokat a templomban: ötöt jobb felől, ötöt bal felől.
8Készíttetett tíz asztalt is, és elhelyezte azokat a templomban: ötöt jobb felől, ötöt bal felől. Készíttetett száz arany hintőedényt is.
9Elkészíttette a papok udvarát, és egy nagy bekerített helyet. Ajtókat is csináltatott a bekerített helynek, és az ajtókat rézzel borította be. 10A tengert pedig jobb felől, délkeletre helyezte el.
11Készített Húrám fazekakat, lapátokat és hintőedényeket is. Ezzel bevégezte Húrám a munkát, amelyet az Isten házában kellett készítenie Salamon király megbízásából: 12a két oszlopot és a két kerek oszlopfőt, amelyek az oszlopok tetején voltak, a két hálót az oszlopok tetején levő két kerek oszlopfő beborítására, 13meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóra, az oszlopokon levő két kerek oszlopfő beborítására. 14Készített állványokat is és mosdóedényeket az állványokra, 15egy tengert és alája tizenkét bikát; 16továbbá fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezt a fölszerelést tiszta rézből készítette el Húrám mester Salamon király megbízásából az ÚR háza számára. 17A Jordán környékén öntette ezeket a király az agyagos földben, Szukkót és Cerédá között. 18Mindezt a fölszerelést nagy mennyiségben csináltatta Salamon, mert nem kellett tekintettel lenniük a réz súlyára.
19Elkészíttette Salamon az Isten háza összes fölszerelését: az aranyoltárt és az asztalokat, amelyeken voltak a szent kenyerek; 20a lámpatartókat és azok mécseseit színaranyból, hogy égjenek rendeltetésük szerint a szentek szentje előtt; 21a virágokat, a mécseseket és a koppantókat is aranyból, mégpedig tiszta aranyból; 22azután a késeket, hintőedényeket, kanalakat és szenesserpenyőket színaranyból, valamint a templom bejáratát, a szentek szentjébe nyíló szárnyasajtót és a templom épületének a szárnyasajtaját aranyból.
A rézből készült „tenger" és mosóedények a szolgálatba álló papok és az áldozatra rendelt húsok megmosásához kellettek. Nem lehetett szolgálatba állni „bemosakodás" nélkül. A kenyerek asztala a hálaadás jele volt az Úr felé, aki hozzánk illő eledellel táplál. Az arany lámpatartó a világosságot jelentette, és azt, hogy az ő tűzláng szemei elől elrejteni semmit sem lehet. A Krisztus áldozatában való megtisztulásunk szükségességét tanítja ez nekünk.
RÉ 104 MRÉ 104
„… elfogyott…” (János 2,1-12) János 2,1-12
Erre a világra az jellemző, hogy előbb-utóbb „elfogy"*, mint Kánában a bor (3): elkopik az öröm, megkopik a szerelem, elmúlik a lelkesedés és az élet. Jézus Krisztus nélkül az élet végső summája, bármit teszünk is, ez: „elfogyott". A Prédikátor ezért summáz így: minden hiábavalóság (Prédikátor 1,2); sőt, az ember ebbe még bele is törődik, mert belefáradt az egészbe. „A szél lassan elfújja az utolsó dalom, nem is baj, mert egy kicsit már unom." (Presser Gábor) De itt jön Jézus Krisztus, az általa rendelt időben cselekszik (4), eközben mindenki engedelmes mellékszereplő lehet csak körülötte, még Mária is (4-5), és amikor a földi bor elfogyna, adja a jobbat (10), a mennyei bort, hogy kitöltse vele az ürességet, hogy örökkévaló örömöt, tartalmat, társat nyújtson, már ebben a világban is. Az Ő feltámadása, mint legnagyobb jel hirdeti: amit Ő adott, az nem fogy el! Őnála keress, Őtőle kérj és fogadj el mindent!
*
Az evangélium kezdetén olvastuk, hogy Krisztusban látjuk az Isten dicsőségét (1,14). A kánai mennyegzőn Jézus Krisztus első jelként megmutatta az Ő dicsőségét (11). Ebben a jelben felragyogott a sötétségben a világosság (1,15) – ez Jézus Krisztus küldetése, ahol Ő jelen van, ott felragyog az egyetlen megoldás. Nem véletlen, hogy az első krisztusi jel egy lakodalmon adatott: hangsúlyozva ezzel az öröm és a házasság fontosságát az isteni rendben, a házasság és az öröm kapcsolatát, valamint azt, hogy mindkettő lehetetlen Jézus Krisztus megváltó kegyelme nélkül. Az Úr nélkül ugyanis magányban és szomorúságban maradunk, legyünk bár mindenek birtokosai is ebben a világban.