1Amikor Roboám visszaérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda házát és Benjámint, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráelt, és visszaszerezzék az országot Roboámnak. 2De így szólt az Úr igéje Semajához, az Isten emberéhez: 3Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izráelnek Júdában és Benjáminban: 4Így szól az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így. Ők hallgattak is az Úr szavára és visszatértek, nem mentek Jeroboám ellen. 5Roboám Jeruzsálemben lakott és egyes városokat erődítményekké épített ki Júdában. 6Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát, 7Bét-Cúrt, Szókót és Adullámot, 8Gátot, Márésát és Zífet, 9Adóraimot, Lákist és Azékát, 10Corát, Ajjálónt és Hebrónt. Ezek voltak az erődített városok Júdában és Benjáminban. 11Megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat helyezett oda, ellátta élelem-, olaj-, és borraktárakkal, 12továbbá mindegyik várost hosszú pajzsokkal és kopjákkal, és rendkívül megerősítette azokat. Így lett az övé Júda és Benjámin. 13Az egész Izráelben levő papok és léviták mindenünnen hozzá csatlakoztak. 14A léviták elhagyták legelőiket és birtokukat, és átmentek Júdába és Jeruzsálembe, mert kikergették őket Jeroboám és fiai, nem maradhattak az Úr papjai. 15Az pedig a saját papjait rendelte az áldozóhalmokra, a gonosz szellemek szolgálatára, meg a borjakéra, amelyeket csináltatott. 16A papok után Jeruzsálembe mentek Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy keressék Izráel Istenét, az Urat, és áldozzanak őseik Istenének, az Úrnak. 17Ezek erősítették Júda országát, támogatták Roboámot, Salamon fiát három évig, mert csak három évig jártak Dávid és Salamon útján. 18Roboám feleségül vette Mahalatot, Jerimótnak, Dávid fiának a leányát, meg Abihailt, Eliábnak, Isai fiának a leányát. 19Ez fiúkat szült neki: Jeúst, Semarját és Zahamot. 20Azután elvette Maakát, Absolon leányát, aki Abijját, Attajt, Zízát és Selómitot szülte neki. 21Maakát, Absolon leányát jobban szerette Roboám valamennyi feleségénél és másodrangú feleségénél, bár tizennyolc feleséget és hatvan másodrangú feleséget tartott, és nemzett huszonnyolc fiút és hatvan leányt. 22Roboám Abijját, Maaká fiát tette testvérei között az elsővé, mint trónörököst, mert királlyá akarta tenni. 23Ezért okosan szétosztotta többi fiai között Júda és Benjámin egész területét és az összes erődített várost. Ellátta őket bőségesen élelemmel, és szerzett nekik sok feleséget.
Sokan vannak, akik szenvednek, ne feledd, egyszer te is ezek táborához fogsz tartozni (3), ha még nem lennél közöttük; imádkozz értük, és légy irgalmas egészségesen is, az „egészségesekhez” is. A 38 éve tartó betegséget nem részletezem (5), mert ki tudja, melyikünk miben, mióta szenved; ugyanakkor öt perc kín is sok a jelenben; mégis merjük hinni, terhek alatt is lehet csendben tűrni, nemcsak mindig a bajra tekinteni, hanem Valaki másra! Tudom, nincs ennél nehezebb „lecke”. Jézus Krisztus az ünnepre jött (1), és a betegek között találjuk Őt (6): nincs zavartalan ünnep addig, amíg olyan betegek tömegei vesznek körül bennünket, akiket az emberi önzés tett azzá. Ne csüggedj, van embered (7), nem vagy egyedül; Isten az, aki Jézus Krisztusban emberré lett: igazából csak Őrá számíthatsz, de Ő mindig küld emberi követeket is, akik így angyalokká lesznek. A sok ember közül Jézus Krisztus észreveszi azt az egy embert, akinek most a legnagyobb szüksége van rá. Ő észreveszi az egyes embert, számon tart. Őelőtte merhetsz emberré lenni, minden bajoddal együtt! Két döbbenetes jelenet szúr szemet ebben a történetben: az egyik, hogy mi mindent elkövetnek emberek a testi gyógyulásért, mi mindent kipróbálnak, közben milyen önzővé lesznek ők maguk is (3-7); a másik pedig, hogy az Istent emlegetők mennyire nem tudnak örülni a másik gyógyulásának (10-15). Ne csodát várj, hanem az Urat várd, a gyógyulás több, mint járni, menni, cipelni, sürgölődni; sokkal több.