„Lábam előtt mécses a te igéd…” Zsolt 119,65–112
Hogyan érthetem meg Isten akaratát? Isten igéjén keresztül gyújt világosságot számunkra. A zsoltár kedves képet használ: a mécses az egész utat nem, de a következő lépést megvilágítja számomra. Ha Isten vezetésében akarsz járni, figyelj nyitott szívvel az igére! Ne keseredj el azon, hogy nem értesz meg mindent egyszerre! Amit viszont megértettél, abban lépj bizalommal és engedelmesen! Így világítja majd meg az ige a következő lépést is.
RÉ 489 MRÉ 282
„Igazságos Atyám…” (Jn 17,20–26) Jn 17,20–26
Felragyogott előttem Jézus Krisztus főpapi imádságának egyik gyöngyszeme, amikor az imádság vége felé ismét megszólítja az Atyát: „Igazságos Atyám” (25). - Mindennek a sarokpontja ez a tény, hogy az élő, egyetlen Isten vitathatatlanul igazságos. Ez itt azt jelenti, hogy Isten „igaz”; neki mindig igaza van, hiszen Ő minden tudás birtokában van. Ő az egyetlen, aki mindent „objektíven”, maradéktalanul lát. Ő „igaz” Isten, a rend Istene; Őelőtte rendeződnek végérvényesen a dolgaink; Őnélküle pedig hullik szét minden, feltartóztathatatlanul érvényesül az entrópia, a bűn nehézségi ereje. - Aki Istennek igazat ad, leborul előtte, dicsőíti az Urat; abban az emberben, minden nyomorúsága ellenére felragyog az Ő dicsősége (22), mint a pocsolyában a napfény, mint ahogy a mély-sötétzöld tavakban kinyílik a tavirózsa, és a levelei elfedik a szigorú-szürke vizet. - Az egyház akkor a szentek közössége, ha felragyog bennük Isten dicsősége, kiábrázolódik bennük a Krisztus; és ez látható egységben is valósággá lesz (23).[1]
[1] Ravasz László hangsúlyozza: „…a szentek egymással is olyan egységben élnek, mint a Krisztussal. Azt lehet mondani, nincsenek a Krisztussal élő egységben, ha egymással meg vannak hasonolva”.
- Pontos a fogalmazás, nem feltétlenül szervezeti, intézményi egység ez az egység, de ahol meghasonlás, szakadék, közömbösség, vagy gyűlölet támad a Krisztus-követők között, ott nincs jelen az Isten dicsősége, és botránnyá leszünk a világ számára. Hiteltelenül pedig nem lehet képviselni az evangélium közös ügyét. Jézus
- Krisztus nemcsak azokért könyörög, akik már tanítványok, hanem azokért is, akik majd a tanítványok szolgálata által lesznek azokká (20); azaz Jézus Krisztus könyörög az egyház szolgálatáért, hogy Őbenne, és a szolgálat egységében lehessenek jelen a világban.
- Isten igaz voltából következik igazságossága is. Ám nem úgy, ahogy ezt mi képzelnénk, nem a felszabadítás teológiák forradalmisága értelmében, nem társadalmi átrendeződés, vagy valami értelmezhetetlen egyenlőség értelmében, hiszen Isten úgy igazságos, hogy nem igazságos (szőlőmunkások példázata), hanem irgalmas.
- Mi csak ezzel az irgalommal tekinthetünk az emberekre, azokra is, akik már felismerték az igazságot, és azokra is, akik még nem.
- Igazság és irgalom találkozik Isten kiválasztó tettében, a többi pedig nem a mi dolgunk. Isten itt is mindent szépen intéz. Mi azonban mindenkire az Isten igaz voltából fakadó igazságos irgalommal, szeretettel tekinthetünk (26), csak úgy, mint akiket az Isten a Fiúnak adott (24).
- Isten igazsága megmutatkozik abban, hogy az itt elkezdődött gyógyító közösség odaát kibontakozik: „akiket nekem adtál, azok ott legyenek velem” (24). Még egy kis idő (16,16), és minden zötyögés megszűnik. Az Ige üzenetének tárgya nem a „novum”, hanem az „aeternum” (Bogárdi Szabó István) – ami a földi életet is beragyogja.