előző nap
következő nap

„Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet” Zsolt 119,113–176

113Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem törvényedet. 114Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem. 115Távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Én megfogadom, Istenem, parancsolataidat. 116Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne szégyenítsd meg reménységemet! 117Erősíts engem, hogy megszabaduljak, és mindig törődni fogok rendelkezéseiddel. 118Elveted mindazokat, akik eltérnek rendelkezéseidtől, mert ármánykodásuk galád. 119Salaknak tartod a föld minden bűnösét, ezért szeretem intelmeidet.120Megborzadt a testem, mert rettegek tőled, félek ítéleteidtől. 121Azt tettem, ami törvényes és igaz, ne szolgáltass ki a hatalmaskodóknak! 122Vállalj kezességet szolgádért, hogy a kevélyek ne hatalmaskodjanak rajtam! 123Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat. 124Bánj kegyelmesen szolgáddal, taníts engem rendelkezéseidre! 125Szolgád vagyok, adj értelmet, hogy megismerjem intelmeidet! 126Itt az ideje, hogy cselekedj, URam, mert megszegték törvényedet! 127Én pedig szeretem parancsolataidat, jobban az aranynál, a színaranynál is. 128Ezért mindenben helyeslem utasításaidat, és gyűlölök minden hamis ösvényt. 129Csodálatosak intelmeid, azért megfogadja azokat lelkem. 130Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket. 131Kinyitom számat és lihegek, úgy vágyódom parancsolataid után. 132Fordulj felém, és könyörülj rajtam, ahogyan szoktál azokon, akik szeretik nevedet. 133Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság. 134Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat. 135Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre! 136Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet. 137Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid. 138Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók. 139Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről. 140Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt. 141Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el. 142Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó. 143Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek. 144Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek! 145Teljes szívből kiáltok hozzád: Hallgass meg, URam! És én megfogadom rendelkezéseidet. 146Hozzád kiáltok: Szabadíts meg! És én megtartom intelmeidet. 147Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, igédben reménykedem. 148Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden. 149Hallgasd meg szavamat kegyelmesen! URam, döntéseiddel éltess engem! 150Közel vannak hozzám, akik galádul üldöznek, törvényedtől viszont eltávolodtak. 151De te is közel vagy, URam, és minden parancsolatod maradandó. 152Régóta ismerem intelmeidet, örökre megállapítottad azokat. 153Lásd meg nyomorúságomat, és szabadíts meg, mert nem felejtettem el törvényedet. 154Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet! 155Távol van a bűnösöktől a segítség, mert nem törődnek rendelkezéseiddel. 156Nagy a te irgalmad, URam, döntéseiddel éltess engem! 157Sokan vannak üldözőim és ellenségeim, intelmeidtől mégsem fordultam el. 158Láttam a hűtleneket, és megundorodtam, mert nem tartották meg beszédedet. 159Lásd, mennyire szeretem utasításaidat! URam, tartsd meg életemet kegyelmesen! 160Igéd tartalma maradandó, és minden igaz döntésed örökre szól. 161Fejedelmek üldöznek ok nélkül, de szívemet csak igéd rettentheti meg. 162Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra talál. 163A hazugságot gyűlölöm, utálom, törvényedet azonban szeretem. 164Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos döntéseidért. 165Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok. 166Segítségedben reménykedem, URam, és teljesítem parancsolataidat. 167Megtartja lelkem intelmeidet, mert nagyon szeretem azokat. 168Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered. 169URam, hadd szálljon hozzád esedezésem, tégy értelmessé igéddel! 170Jusson színed elé könyörgésem, ígéreted szerint ments meg engem! 171Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre. 172Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz. 173Kezed legyen segítségemre, mert utasításaidat választottam. 174Szabadításodra vágyom, URam, törvényedben gyönyörködöm. 175Tartsd meg életemet, hogy dicsérhesselek, és döntéseiddel segíts engem! 176Bolyongok, mint az eltévedt juh. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg parancsolataidról.
Az Isten törvényében gyönyörködő zsoltárírót fájdalommal tölti el, hogy sokan semmibe veszik az igét. Isten nem mondott le a tőle elforduló emberről: arra indítja az őt szeretőket is, hogy törődjenek a hitetlen világgal. Leszel-e Isten munkatársa, vagy közömbös maradsz a többiek iránt? Ismerve az ige áldását, fáj-e a szíved azokért, akiknek még nincs fülük erre, vagy elítéled őket? Imádkozol-e néha értük?

RÉ 503 MRÉ 285

„…földre estek…” (Jn 18,1–11) Jn 18,1–11

Ez a jelenet azt mutatja meg,[1] hogy a názáreti Jézus a Krisztus. Amikor az Úr azt felelte, hogy Ő az, akit keresnek (5), akkor az ellene érkezők megtántorodtak és a földre estek (6). Ez a hatalom a Krisztusé, és azoké, akiket Ő elküldött; ez a hatalom nem támad, nem pozícionálja magát, de letagadhatatlan. Ott van-e ez a krisztusi „hatalom” az egyház jelenlétében, szolgálatában, igehirdetésében, amely minden ügyeskedés nélkül meggyőz, ledönt önhittségünk lábairól, mint Sault a damaszkuszi úton? Jézus Krisztus tehát előállt, amikor eljött az Ő órája, megmutatta már most hatalmát, amely a megváltó szeretet hatalma. Ez a „hatalmas szeretet” az, amely most sem magával foglalkozik, hanem védelmébe veszi az övéit: „engedjétek ezeket elmenni” (8).


[1] Mit tett Jézus az elfogatása előtt: Jézus imádkozott, tanítványaival elvonult, amikor eljött az óra, előlépett, rákérdezett a katonai csapatnál jövetelük céljára, és bizton válaszolt, hogy Ő az, akit keresnek (1-5). „Amikor ellenséges erők vonulnak fel, az Úr Jézus Krisztus nyugalmával, erejével állhatunk elő; Ő megadhatja.” (Victor János) Nem kell keresni a bajt, de aki küldetésben jár, az engedelmes, és ha ez próbatétellel együtt adatik, akkor nem menekül gyáván. Aki hisz, az nem menekül el (Ézsaiás 28,16). Vigyázzunk azonban, mert rendkívüli időkben kapunk küldetést, egyébként „csak” szolgálatban vagyunk.