, „Mesekben… Kedár sátrai közt…” Zsolt 120
1Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. 2URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! 3Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? 4A hős hegyes nyilait rekettye parazsával! 5Jaj nekem, mert Mesekben kell tartózkodnom, Kédár sátrai közt kell laknom! 6Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. 7Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.
A zsoltáros felsóhajt: idegenben lakom, „Mesekben... Kedár sátrai közt..."(5). Jövevények vagyunk mi is ebben a világban, ezért Isten népének küzdelmet jelent Krisztus útján járni. A zarándok a jeruzsálemi ünnepre készülve hívja segítségül Istent nehéz helyzetében. Merítsünk erőt ma abból, hogy Isten örök ünnepre hívott meg bennünket. Ez földi vándorutunk célja. Addig is kiáltsunk az Úrhoz mindennap. Ő nemcsak az út végén vár, hanem ma is meghallgat minket.
RÉ 120 MRÉ 120
„…arcába vágott…” (Jn 18,12–27) Jn 18,12–27
Jézus Krisztus a főpapi imádságában szólt így: Atyám, azt a dicsőséget, amit nekem adtál, azt én a tanítványoknak adom (János 17,22). - Isten dicsősége megjelent Jézus Krisztusban, földi életének minden mozzanatában, elfogatásakor, hiszen az érte érkezők a földre estek, és itt szenvedéseinek kezdetén is. Amikor egy templomszolga Jézus arcába vágott, mert szerinte tiszteletlenül felelt a főpapnak (22-23), Ő nem jött indulatba, csak megkérdezte, hogy miért ütötték meg. Igen, ez mennyei erő: amikor valaki a legsúlyosabb helyzetben is megmarad hitben, szelídségben és békességben; nem vág vissza. Ekkor is felragyogott Jézus Krisztusban az Úr dicsősége. - Péterrel, a főpap udvarában az ellenkezője történt. Már az Úr elfogatásakor is elragadta az indulat, lecsapta a főpap szolgájának fülét (11); itt pedig megijedt, legyőzte a félelme, ezért nem tett bizonyságot arról, hogy Ő az Úr követője, sőt, megtagadta Jézus Krisztust. - Péteren nem ragyogott fel az Úr dicsősége. Most még nem, később azonban igen, mert beteljesedett rajta is az Úr főpapi könyörgése. Isten ugyanis azt akarja, hogy Isten dicsősége láthatóvá legyen tanítványain, akkori és mai követőin is. Rajtunk felragyog-e az Úr dicsősége, megváltó szeretete, a legszorongatóbb helyzetekben is?