előző nap
következő nap

„…nem szunnyad őriződ” Zsolt 121

1Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 3Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 4Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 5Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 6Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Mennyei Atyád figyelme egy pillanatra sem hagy ki. Akkor is csak az ő kegyelme tart meg, amikor kezelni tudod a problémákat, és akkor is megtart, amikor kicsúsznak a kezedből az események. Figyel rád, ha te épp nem gondolsz is rá. Nem hagy el álmodban, váratlan események sodrában, kiszolgáltatottságodban, de még a halálban sem. Karjában visz át. Nem kellene kezébe tenned végre az életedet? Csak nála vagy biztonságban.

RÉ 121 MRÉ 121

„…ha ebből a világból való volna…” (Jn 18,28–40) Jn 18,28–40

Mit felel Jézus Pilátus kérdéseire? Ha az én országom e világból való lenne, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki. Fontos kijelentés ez, ha merjük jól érteni. Aki Krisztust követve az Isten országának polgára, az nem harcol az igazáért; szelíd határozottsággal képviseli, azaz nem adja fel soha a rá bízott üzenetet, de saját magáért nem harcol. Ezt a krisztusi lelkületet a mai napig nem értjük és nem gyakoroljuk. Pedig a Pilátus előtti jelenetnek éppen ez a lényege. Jézus Krisztus képviseli az Isten ügyét, az igazságot (37-38), de nem védi önmagát, nem harcol az igazáért, azt majd az Úr érvényesíti; - ezúttal a golgotai kereszten.[1]


[1] - A zsidók nem mehettek be a római helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká pogány ember házában (28). Aztán jelezték, hogy ők nem ölhetnek meg senkit, ezt tiltja a törvényük, ezért Jézust Pilátus ítélje halálra (31). Ők tiszták! A „koszos” munkát végezze el más, ők ölni akarnak, de nem ölhetnek, ezért öletnek. Tisztaság? Ki tiszta itt? Ki tiszta közülünk? Csak Isten kegyelme az a „mosoda”, amely kívül-belül megtisztít, és koszosan sem taszít el. Éppen ezért indul el az Úr a kereszt felé, hogy legyen számunkra valóságos megtisztulás, és keresztje tövében feltűnjön végre az, ami retkes, koszos, foltos.

- A római hatóság is próbálta visszadobni a labdát, mert hangsúlyozza a ma is érvényes elvet, hogy „vallási” ügyekben minden közösség maga döntsön, a maga törvényei szerint (31). Jól van ez így, de mégis az elgondolás mögött ott van a „vallás” lesajnálása: a nem e világból való dolgok komolytalanná nyilvánítása (36).