Az Úr a pogány Pilátust is felhasználta, mert ekkor hangzott el valami több, Jézusra mutatva, éppen Pilátus által: „Íme, az ember!” (5) - Pilátus úgy értette ezt a mondatot, hogy „ettől az embertől féltek, ettől a megalázott, komikus alaktól, ez mondja magát a zsidók királyának? Ártalmatlan.” - Ám ez a három szó akaratlanul is rámutat Jézus Krisztus személyének titkára. Ő az ember, aki Ézsaiás próféciája szerint utált, elhagyatott volt, fájdalmak férfija, betegség ismerője; aki igazán ismerte a fájdalmat, mert bűneink miatt kapott sebeket, hogy az Ő sebei árán gyógyuljunk meg (Ézsaiás 53,1-7). - Ő az ember, akiben Isten eredeti szándéka megmutatkozik az emberről: Istenképű ember. Ilyen emberekké formál újjá bennünket az Úr. - Jézus bűne, hogy Isten Fiává tette magát. Jézus Krisztus egész jelenléte Pilátus előtt; ereje, szavai annak bizonysága, hogy Ő valóban Isten Fia. Nincs ember, aki szenvedést, megaláztatást így hordoz, egészen a halálig, csak Ő! Több Ő, mint ember; Isten Fia, maga az Isten. - Pilátus kijelentése ihletett, noha Ő nem tud róla. Erre az ihletett kijelentésre ihletett válasz jár. „Semmi hatalmad nem volna énrajtam, ha nem adatott volna meg neked felülről” (11). Ez nemcsak az államhatalom felülről való eredetét hirdeti meg, hanem azt, hogy Isten tartja kezében az eseményeket, de ez még nem teszi semmissé az ember felelősségét, hiszen csak annak nagyobb a bűne Pilátusnál, mondja Jézus, aki őt Pilátus kezébe adta. Nagy a felelősségünk, különösen azoké, akik az Ő közelében lehetnek!