A hit üdvözít egyedül, de az élő hit, amely mindig cselekedetekben mutatkozik meg. Amint újjászülethetett az ember, azonnal cselekszi az Atya akaratát. Nem tökéletesen, nem maradéktalanul, de cselekszi az Atya akaratát. Képpel élve, nem terméketlen, nem meddő (17), hanem terem; ha nem is mindig egyformán és nem is mindig kifogástalanul, de ehető gyümölcsöt terem. Egy sereg példát hoz erre az Ige (16-23).[1] A halott hit (17) azonban elmélet, szép szavak, gyönyörű rendszerek egysége.[2] A halott hit „az elméleti, az intellektuális igaznak tartás” (Ravasz László). Egy magányos vitorlást láttam november elején, a Balatonon, le is fényképeztem, még nyilván használják, hamarosan azonban kiemelik. Hajóbakra fektetve is vitorlás, de haszontalan. Vannak azonban olyan nagy hajók, amelyeket nem tudnak kiemelni; ezek vízen maradnak télen is, ezért a nagy hidegekben állandóan megtörik körülöttük a jeget, hogy szét ne roppantsa őket a fagy; de a vízen maradnak, akár lakják is őket, és ezek futnak ki legkorábban, ha int a tavasz. Íme, élő és holt hit. Ne légy Krisztus megváltó szeretetéből kiemelt, haszontalan, rideg, elméleti református; ne légy közömbös keresztyén se; Isten a hideg idején is megtöri a jeget!