előző nap
következő nap

"Áldjon meg téged a Sionról az Úr" Zsolt 134

1Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente! 2Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat! 3Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet alkotta!
Az egész életünket áldás jellemezheti. A zsoltáros csak végül említi ugyan, de valójában mindig Istené az első lépés – ő áld először, az ő áldásának terepe az egész teremtés és egész életünk (3). Hatalmas örömüzenet, hogy észrevehetjük Isten áldásait a mindennapokban. Őrá felfigyelve mi is bekapcsolódhatunk az áldás körforgásába, s viszont áldhatjuk az Urat (1–2), áldásmondásra szólíthatjuk fel egymást (2), és áldást kérhetünk egymásra is (3).

RÉ 134 MRÉ 134

„…ne legyetek sokan tanítók…” (Jak 3,1–12) Jak 3,1–12

Tanítani! Óriási felelősség. Isten dolgaira tanítani pedig duplán az.[1] - Tehát több alázatot: szenvedjük meg a mondanivalót, mielőtt szólunk, bármivel kapcsolatban tesszük is ezt. Többszörösen igaz, ha emberek ügyeit véleményezzük, vagy éppen döntjük el. A legnagyobb alázat szükségeltetik azonban akkor, ha Isten dolgaihoz szólunk hozzá. Itt több véglet tapasztalható, ide sorolva az istenkáromló tévedéseket ugyanúgy, mint a szent ügy mindenféle gúnyolását, de a taszító magabiztosságot is. Mindegyik ítéletes! Több alázatot. - Ugyanakkor több bátorságot! A megszenvedett, Istentől elkért mondanivalót ki kell mondani, hirdetni kell, tanítani kell, mert ezzel embereket, egy következő generációt mentünk meg, az Isten eszközeként. Ez igazi prófétai szolgálat.[2]


[1] Mindig csodálattal tölt el azoknak bátorsága, akik „ex katedra” kijelentenek, állást foglalnak, leteszik a voksot, társadalmi, közéleti, teológiai kérdésekben. Persze le kell tenni a voksot, igennel és nemmel kell szólni; de előtte nekünk is meg kell harcolni a mondanivalót: mit mondok, mit tanítok, miért, hogyan? Mi áll a tanításom mögött? Milyen érdekek kényszerítenek, kit képviselek, merre viszik a szavaim a következő generációt, merek-e képviselni a pillanatnyi érdekeken túl örökkévaló értékeket, akár önmagamat is megtagadva? A második vers megszívlelendő: sokat vétkezünk ezen a területen!

[2] - Több felelősséget a hétköznapi beszédben is. Mi minden visszakerül, amit rólunk beszélnek, ma az internet korában főként. Keresztyén emberek, internetes fórumokon a nyilvánosság legalját is felhasználják. Urunk, zablát a szánkba! (3) A tanító felelősen beszél, és ilyen beszédre nevel. Minden fölösleges és rosszindulatú fecsegést, amivel pedig tele van az életünk, eleve fékezzünk meg.

- Több krisztusi szeretetet! A keresztyén ember krisztusi szeretetével ugyanis összeférhetetlen, hogy egyszerre édes és keserű vizet adó forrássá legyen (11). Nem áldhatjuk Istent ugyanazzal a nyelvvel, amivel átkozzuk a másikat.