előző nap
következő nap

„…abban telik kedve, hogy kegyelmet ad” Mik 7,11–20

11Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ. 12Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át, a hegyeken át, 13bár puszta volt az ország, lakói miatt, tetteik gyümölcseképpen. 14Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben! 15Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból. 16Látják majd ezt a népek és szégyenkeznek, elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek, 17port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az Úrhoz, és félnek majd tőled is. 18Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. 19Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! 20Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.
Mindannyian meg fogunk lepődni, amikor Isten tervei valóra válnak. Akkor ismét özönleni fognak hozzá a csodálkozásukban és félelmükbenreszkető népek. Akkor elnémul minden istenellenes vád, mindenki meghajtja a fejét, és senki nem kérdőjelezi meg, hogy ő azt tegye, amiben kedve telik. A keresztyén gyülekezet hite szerint Krisztusban elrejtve ez a csodálatos valóság már közöttünk van.

RÉ 328 MRÉ 199

„…Heródes meghalt…” (Mt 2,19–23) Mt 2,19–23

Meghalnak azok is, akik halálra keresik a másikat! A zsarnokok is meghalnak, noha sokak halála és nyomorúsága terheli őket. Vigyázz, nem csak mindig a másik lehet zsarnok! Nem csak a testi szemekkel hatalmasoknak szól a figyelmeztetés. Te is lehetsz zsarnokká, aki kibírhatatlan természeteddel „csak” néhány ember életét nyomorítod meg, de ezt is számon kéri rajtad az Úr! Ez a diagnózis megtérésre hív! Van esély megváltozni, mert a Betlehemben született Jézus Názáretben élt. Itt a „lenézett” városka nevének jelentése az üzenet, hiszen új hajtást jelent. Az elburjánzott, régi, tekintélyes fa csak árnyékot adott, ezért kivágták, a tönkből azonban új hajtás fakadt (Ézsaiás 11,1). Ez a vesszőszál még lenézett, nincs sok becsülete, de előbb-utóbb minden zsarnokot és tekintélyt „halálos” alázatra int. [1]


[1] A zsarnok Heródes halála azonban csak átmeneti időre adott megnyugvást, hiszen mindig támadnak új zsarnokok ebben a kiferdült világban. A közvetlen veszély elmúlt, mert Heródes meghalt, de a birodalmát öröklő utódai sem különbek, így a Júdeát (valamint Samáriát és Idumeát) öröklő Arkhelaosz is félelmetes despota. Nem változik az ember, a struktúra, önmagától! Ezért József csak isteni bíztatásra mer hazaindulni, de nem Júdeába, hanem északra, Galileába, ahol eredetileg is laktak, noha Júdeából származtak. Beteljesedett az Írás, hogy Betlehemben született, de az is valósággá lett, hogy názáretinek fogják Jézust nevezni. Mivel a Názáret bujtást, sarjat jelent, Máté az Ézsaiás 11,1 és a Zakariás 6,12 beteljesedését látta mindebben; vesszőszál sarjadt ugyanis egy kivágott és elburjánzott fa törzséből, ez Jézus Krisztus. Isten kivágta az elburjánzott, küldetését nem hűségesen betöltő, gyümölcstelen, régi fát; és egészen újat kínált a világnak. Ez karácsony örömhíre. Názáret városának semmi becsülete nem volt Izráelben, mégis názáreti lett Jézus Krisztus, mert Isten ezzel azt is üzente, hogy az Úr azokért jött, akiknek ebben a világban nincs becsületük, okkal, vagy ok nélkül, most mindegy, akik megvetettek, lenézettek, sikertelenek, betegek; őket jött felemelni. Vigyázzon az, akinek túl nagy a becsülete!