előző nap
következő nap

"Az Úr szólította Sámuelt..." 1Sám 3

1Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az Úr igéje, nem volt gyakran látomás. 2Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. 3Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az Úr templomában, ahol az Isten ládája volt.4Az Úr szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. 5Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. 6De újra szólította az Úr Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! 7Sámuel még nem ismerte az Urat, mert az Úr még nem jelentette ki igéjét neki. 8Az Úr azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az Úr szólítja az ifjút. 9Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. 10Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. 11Akkor az Úr ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle. 12Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és bevégzem. 13Mert megjelentettem neki, hogy minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket. 14Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal. 15Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta az Úr házának az ajtóit. De Sámuel nem merte megmondani Élinek a látomást. 16Éli azonban hívta Sámuelt és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig felelt: Itt vagyok. 17Éli megkérdezte: Mit jelentett ki neked? Ne titkold el előttem! Úgy segítsen meg téged Isten most és ezután is, ahogyan eltitkolsz előttem csak egy szót is mindabból, amit kijelentett neked! 18Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az Úr. Tegye azt, amit jónak lát. 19Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből. 20És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az Úr prófétájául rendelte Sámuelt. 21Az Úr még többször is megjelent Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az Úr igéje által.
Isten néha hallgat, de annál hangsúlyosabb az, amikor megszólal.Így történt ez Sámuel esetében is, akinek fogalma sem volt arról, hogy mit kell csinálni, ha Isten szól hozzá. Az ember legjobb válasza a nyitottság, az alázat és az engedelmesség. Éli megtanítja a gyermeknek, hogy nagy kiváltság, ha Isten beszél hozzá, ezért legyen figyelmes és engedelmes, amikor az Úr szavát hallja. Sámuel pedig Isten kijelentésének hordozójává válik. Isten beszélő Isten. Legbeszédesebb kijelentése Fiában, Jézus Krisztusban áll előttünk. Aki alázatos és engedelmes szívvel fogadja a Krisztusban adott kijelentést, hordozójává válhat ennek a kijelentésnek, és rajta keresztül mások is megtudhatják, hogy az az Isten, aki megszólít minket, szerető Isten.

RÉ 512 MRÉ 433

„…hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb…” (Mt 5,17–26) Mt 5,17–26

Jézus Krisztus követői érzékenyek mások fájdalmára, saját fájdalmaikra kevésbé, ezért soha nem kacsingatnak a másik ellenében (Példabeszédek 10,10). Mit mond Jézus Krisztus a Hegyi Beszéd indításaként: ha valaki haragszik rám, ha valaki összekacsint ellenem másokkal, akkor nem az imádság, nem az istentisztelet, és bármely vallásos cselekmény az elsődleges megoldás! Rendezni rendezetlen ügyeinket embertársainkkal, függetlenül attól, hogy kinek van igaza: itt kezdődik minden igaz istentisztelet. Nem elég az a kegyes szólam, hogy imádkozom érted, meg azokért is, akik haragszanak rám, noha igazából én haragudhatnék rájuk. Ez kevés, több kell: az ördögien bonyolult és összetett helyzetekben is elindulni, vállalni az embertársammal való ügyem rendezésének minden rizikóját; azt is, hogy az a másik ezzel visszaélhet.[1]


[1] Értsük jól az Igét! Akkor kell elindulni a másik felé, ha valakinek panasza van ellenem! Nem érdekes, ha én jogosan úgy „érzem”, hogy igazából én panaszolhatnék őrá. Nem arról van szó, hogy neked van panaszod a másik ellen, hanem hogy neki ellened. Ilyenkor ne késlekedj, minden istentisztelet előtt és helyett indulj el a másik felé, és rendezd a rendezetlen ügyedet a felebarátoddal. Ne váltsd ki ezt az igaz megoldást vallásos cselekményekkel. Ez a jézusi megoldás, nem a másik bukása feletti kielégítő öröm, vagy a saját fájdalmamban való fürdőzés. Az egész Krisztus-esemény erre épül. Isten meghallotta, hogy az embernek panasza van ellene, azonnal elindult, eljött, és megbékítette magát az emberrel. Mi sem tehetünk másként. A mi Jézusunk, Krisztusként erre váltott meg bennünket, nemcsak példát adott ebben, hanem újjá is szült erre a cselekvésre. Őnélküle valóban lehetetlen, bolondság és botrány mindez! Csak Ővele, Őáltala lehetséges.