„...Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt” 1Sám 5
1A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba. 2Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé. 3Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Akkor fogták Dágónt és visszatették a helyére. 4Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt és Dágón feje meg a két kezefeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka maradt meg. 5Ezért nem lépnek Dágón papjai és mindazok, akik Dágón templomába járnak Asdódban, a Dágón küszöbére mind a mai napig. 6Ezután ránehezedett az Úr keze az asdódiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Asdódot és határait. 7Amikor látták Asdód polgárai, hogy így áll a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg istenünkre, Dágónra. 8Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával? Azok ezt felelték: Át kell vinni Gátba Izráel Istenének a ládáját! Át is vitték oda Izráel Istenének a ládáját. 9De miután odavitték, az Úr keze a városra nehezedett; igen nagy rémület támadt, mert megverte a város apraját-nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk. 10Elküldték azért az Isten ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett az Isten ládája, az ekróniak jajgatni kezdtek, és ezt mondták: Idehozták Izráel Istenének a ládáját, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt! 11Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Küldjétek el innen Izráel Istenének a ládáját, térjen vissza a helyére, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt! Mert halálos rémület támadt az egész városban, súlyosan rájuk nehezedett az Isten keze. 12És azokat az embereket, akik nem haltak meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása.
Istenmegmutatta hatalmát Asdódban. A filiszteusok legyőzhették Izráelt, elorozhatták az Úr ládáját, de az Úr ereje összetörte őket. Bálványuk, Dágón a földre borult. Elsöpri az Úr hatalma az ellene szegülő emberi és démoni erőket. Asdód előre mutat, a Golgotára, ahol nem a gyűlölet erői, hanem Krisztus szeretetének hatalma győzött. Mai küzdelmeimben ebbe vetem bizalmamat.
RÉ 304 MRÉ 182
„…legyetek tökéletesek…” (Mt 5,43–48) Mt 5,43–48
Jézus Krisztus kimondja, az ellenség szeretetére gondol (44), amikor a felebarát szeretetéről szól (43). Hiszen aki megüt, ellenem perel, többre kényszerít, mint ami jár, az ilyen ember az ellenségemmé lett, ide értve azt is, amikor valaki állandóan csak kér, de soha nem ad (38-42). Könnyű azokat szeretni, akik minket szeretnek (46). A feladat ezen túl kezdődik. Könnyű azokat szeretni, akik ugyanahhoz a „körhöz” tartoznak, mint mi, vagyis akik egyet értenek velünk; gondolkodásban, értékrendszerben, hitben, kegyességben hasonlók hozzánk (47). A feladat ezen túl kezdődik. A szentség (3Mózes 19,2; 5Mózes 18,13) mindig túllép a saját körein, ahogy Isten Krisztusban is kilépett a menny köréből. A tökéletesség (48) nem hibátlanság, mert csak Isten a tökéletes, és mert ez nekünk csak odaát adatik meg. Addig a tökéletesség éppen ez: kilépni saját „köreimből” a másik felé, még az ellenség felé is. Kockázat? Emberileg halálosan az. De Isten van velünk! (Máté 1,23) Ezért kockázata valójában csak a gyűlöletnek van (43)