előző nap
következő nap

„És a láda hova kerüljön innen?” 1Sám 6

1Az Úr ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén. 2Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk az Úr ládájával? Mondjátok meg, hogyan juttassuk vissza a helyére? 3Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Izráel Istenének a ládáját, ne üresen küldjétek, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, hogy Isten miért nem vette le rólatok a kezét. 4Erre azt mondták: Milyen jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők így feleltek: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt. 5Készítsétek el a fekélyek és a földet pusztító egerek képmását. Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, akkor talán nem nehezedik tovább a keze rátok, isteneitekre és országotokra. 6Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk őket, és elmehettek? 7Készítsetek azért egy új szekeret, és hozzatok két borjas tehenet, amelyeken még nem volt járom. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyétek vissza. 8Azután fogjátok az Úr ládáját, és tegyétek a szekérre. Az aranyholmit pedig, amit jóvátételi ajándékul adtok, tegyétek mellé egy ládikóba, úgy bocsássátok el, hadd menjen! 9Azután figyeljetek: ha a saját határa felé, Bétsemes felé tart, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, abból megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott bennünket, hanem véletlenül történt ez velünk. 10Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet, befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták. 11Azután föltették a szekérre az Úr ládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával. 12A tehenek pedig egyenesen rátértek a Bétsemes felé vivő útra, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig mentek utánuk Bétsemes határáig.
13A bétsemesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és örvendeztek a láttára. 14A szekér eljutott a bétsemesi Jehósua mezejére, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és föláldozták a teheneket égőáldozatul az Úrnak. 15A léviták pedig levették az Úr ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi volt, és rátették a nagy kőre. A bétsemesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon az Úrnak. 16Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme, visszatértek Ekrónba azon a napon. 17Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok az Úrnak jóvátételi ajándékul: Asdódért egyet, Gázáért egyet, Askelónért egyet, Gátért egyet és Ekrónért is egyet. 18Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek: az erős városok a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő, amelyre az Úr ládáját helyezték a bétsemesi Jehósua mezején, tanúskodik erről mindmáig. 19De megverte az Úr a bétsemesi embereket, mert belenéztek az Úr ládájába. Megölt a nép közül hetven embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet az Úr. 20Azért ezt mondták a bétsemesi emberek: Ki állhat meg az Úrnak, ennek a szent Istennek a színe előtt? És a láda hova kerüljön innen? 21Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárim lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték az Úr ládáját. Jöjjetek és vigyétek magatokhoz!
Ezekben a részekben az Úr ládája sokat vándorol. Nincs a helyén, és ítéletet, megpróbáltatást hoz, ahogy ezt Bétsemesben is megtapasztalták. Miért van ez? Mert Isten népének a hite nincs a helyén. Isten akarata helyett emberi szándék vezeti, a kijelentés iránti nyitottság helyett kíváncsiság hajtja. A zsoltárossal mondom: „Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra" (119,6).

RÉ 136 MRÉ 136

„…ne kürtöltess…” (Mt 6,1–8) Mt 6,1–8

„…ne kürtöltess…” (Mt 6,1-8)[1]
A mi Urunk a jó cselekedetet nélkülözhetetlennek tartja, nem az üdvösség, hanem a másik ember tekintetében. A kikürtölt jó cselekedet azonban „jutalmat” akar (2), elismerést, és Jézus szerint meg is kapja, de nem az Isten előtt; mert ami az emberek előtt elismert, az könnyen lehet az Isten előtt ítéletes. Mindig elgondolkodtat, amikor bármiféle segítséget kikürtölnek. Ez minden későbbi zsarolás alapja. Aki igazán segít, az önzetlenül, titokban teszi ezt (4). Tudom, kommunikatív korunkban ez bonyolult, összetett kérdés; minden tisztelet a segítőké, a másokért áldozatokat, kockázatokat vállalóké, imádkozunk is értük; de nem túl sok manapság ezen a területen a kürtöltetés, ráadásul igen aránytalanul? Egy harsány világban mást is üzen ez a jézusi felszólítás: „ne kürtöltess” (2). Szólj, ha kell; ne kürtöltess, főleg, ha jót teszel; de gyakrabban hallgass!


[1] Az adakozás Jézus Krisztus szerint az a jó cselekedet, amivel az éppen „tehetősek” segítenek azokon, akik bármely ok miatt is, de „tehetetlen” helyzetbe kerültek. Ma a tehetősek felelőssége, vagyis a mi felelősségünk megnőtt. Ezen felül az „adakozás” egy lelkület, mert aki Jézus Krisztus követője, az mindig látja, hogy neki mennyi mindene van (Máté 25,29), és abból miként jut annak, aki még nálánál is nehezebb helyzetbe jutott. Jézus Krisztus értelmezése szerint az adakozás szeretet-szolgálat, diakónia, tehát több mint a tényleges istentisztelet része; itt az élet istentiszteletéről van szó.