„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” 1Sám 7
2Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban volt, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az Úr után. 3Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és Astartékat. Ragaszkodjatok szívből az Úrhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből. 4Akkor eltávolították Izráel fiai a Baalokat és Astartékat, és egyedül az Úrnak szolgáltak. 5Majd ezt mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek az Úrhoz. 6Összegyűltek tehát Micpában, vizet merítettek, és kiöntötték az Úr előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk az Úr ellen! Sámuel pedig igazságot szolgáltatott Izráel fiainak Micpában. 7A filiszteusok azonban meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpába, azért fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Izráel ellen. Amikor ezt meghallották Izráel fiai, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt, 8és ezt mondták Izráel fiai Sámuelnek: Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, az Úrhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből! 9Sámuel fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul az Úrnak. És Sámuel az Úrhoz kiáltott Izráelért, az Úr pedig meghallgatta. 10Mialatt Sámuel az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az Úr azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől. 11Ekkor az izráeliek kivonultak Micpából, üldözték a filiszteusokat, és vágták őket egészen Bétkárig. 12Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!
13Így kellett a filiszteusoknak megalázkodniuk, és nem hatoltak be többé Izráel területére, mert az Úr keze sújtotta a filiszteusokat Sámuel egész életében. 14Visszakerültek Izráelhez azok a városok is, amelyeket elvettek a filiszteusok Izráeltől, Ekróntól egészen Gátig. Azok határát is kiszabadította Izráel a filiszteusok kezéből. Így lett béke Izráel és az emóriak között. 15Sámuel egész életében Izráel bírája volt. 16Évről évre útra kelt, bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken. 17De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Izráelnek, és ott épített oltárt az Úrnak.
RÉ 99 MRÉ 99
„…Tiéd az ország…” (Mt 6,9–15) Mt 6,9–15
Az Úrtól tanult imádság megszólítással kezdődik, hitvallással zárul, közte a hat kérés Isten és ember közös ügyeként szólal meg. Ez a Miatyánk és minden ehhez igazodó imádság titka, hogy abban Isten és ember közös ügye fogalmazódik meg. Ha pedig a legfontosabb ügyeinket Isten a saját ügyeként tartja számon, akkor eleve miénk a győzelem. Olyan ez, mint amikor két karika egymásba fonódik, így a karikák azon része is a másikhoz tartozik, amelyik éppen akkor nem érintkezik a másikkal. Egész életünket megszenteli az Úr határtalan szeretete, amely Jézus Krisztusban minden ügyünket az Ő saját ügyévé tette. A hat kérés életünk valamennyi területét magába foglalja, megszenteli, győzelemre vezeti. A kérések első sorozata az Úrra vonatkozik, de szintén a mi javunkat szolgálja; mert az Isten nevének megszentelése, országának eljövetele, akaratának érvényesülése minden boldogulásunk forrása; akárcsak a mindennapi kenyér, a bűnbocsánat, és szabadulás - kísértésből, gonosztól, halálból. Ez az imádság úgy kér, hogy annak megvalósulását hitben már birtokolja (János 11,41-42). A mi ügyünk Isten ügye is, azé az Istené, akié az ország, a hatalom és a dicsőség, ezért eleve „nyert ügyünk” van. Az Úri imádság evangélium.