„Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét” 1Sám 9
14Fölmentek tehát a városba. Éppen beérkeztek oda, amikor jött velük szembe kifelé Sámuel, hogy fölmenjen az áldozóhalomra. 15Az Úr pedig ezt jelentette ki Sámuelnek egy nappal Saul érkezése előtt: 16Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Benjámin földjéről. Kend fel őt népemnek, Izráelnek a fejedelmévé, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen láttam népem nyomorúságát, mert feljutott hozzám a kiáltásuk. 17Amikor Sámuel meglátta Sault, ezt mondta neki az Úr: Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen. 18Saul pedig Sámuelhez lépett a kapu alatt, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza? 19Sámuel így felelt Saulnak: Én vagyok a látó. Menj föl előttem az áldozóhalomra, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak, és azt is megmondom neked, amin gondolkozol. 20A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne bánkódj, mert megkerültek. Különben is kié mindaz, ami becses Izráelben? A tied és egész családodé! 21Saul azonban így felelt: De hiszen én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzséből való! Nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért beszélsz hát így hozzám? 22Sámuel azonban fogta Sault és a legényét, bevezette őket az áldozati tor helyére, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak. 23A szakácsnak pedig ezt mondta Sámuel: Add ide azt a darabot, amelyet odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre. 24A szakács elővette a combot és ami hozzá tartozott, és odatette Saul elé. Sámuel pedig ezt mondta: Itt a félretett rész. Vedd magad elé, és egyél, mert erre az alkalomra tartogattuk neked, amikor meghívtam a népet. És Saul együtt evett azon a napon Sámuellel. 25Majd lementek az áldozóhalomról a városba, és a háztetőn beszélgetett Sámuel Saullal. 26De korán fölkeltek, mert amikor hajnalodni kezdett, fölkiáltott Sámuel Saulnak a háztetőre: Kelj föl, el akarlak bocsátani! Saul fölkelt, és ketten Sámuellel együtt kimentek az utcára. 27És amikor leértek a város végére, ezt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked az Isten beszédét.
RÉ 237 MRÉ 283
„…ne aggódjatok…” Mt 6,25–34
Kell ez a bíztatás, mert bizonytalan világunkban tele vagyunk aggodalommal. - Jézus szerint az aggódás pogányság, hitetlenség (32). - Vegyük komolyan a bíztatást, ne aggódjunk (25)! - De vegyük komolyan a bíztatás tartalmát is. Jézus Krisztus az övéinek a mindennapi javakat ígérte, ételt, italt, ruházatot, a mindennapi élet feltételeit; de nem itteni sikereket. Aki tehát az itteni világban való előrejutása miatt izgul, az joggal aggódik. Az Úr nem enged bennünket mások fölé, csak ha másokért való szolgálatra rendel (25). - Isten előtt értékesebbek vagyunk, mint gondolnánk, aggódásunk nélkül is. Értékel, számon tart, megtart, megvált az Isten (27-28). Isten közösségben, az Ő népében gondolkodik, de számon tartja az egyes embert. - Ugyanakkor Isten az állatokról sem feledkezik meg. A gyerekek gyakori kérdése ez. Isten tud az ég madarairól. Még a romlott Ninivében is számon tartotta az állatokat (Jónás 4,11). Sőt a mező liliomai is értékesek előtte, az egész teremtett világ.[1] Ha ezeket is számon tartja, akkor miért félnénk mi? (28-30) - Ugyanakkor életünk idejét kimérte az Úr (Zsoltárok 16,5), ezért az aggódás egy arasszal sem hosszítja, sem nem gazdagítja itteni időnket (27). Ez azonban azt is jelenti, hogy Isten nem enged addig elmenni, amíg el nem végeztük feladatunkat. Jó így tekinteni a holnapra, év elején különösen (34). A hívő ember életében nincsenek véletlenek. - Elég Isten országának igazságát keresni, szeretetben (!) ahhoz igazodni, a többi jöhet az Úr kezéből (33).
[1] Szabó Lőrinc, „Ima a gyermekeimért” című versének pogányos gondolatmenete így érthető keresztyénként is jó lelkiismerettel, amelynek gyönyörű a Republic együttes féle megzenésítése.