előző nap következő nap

„...vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította az Isten" 1Sám 10,17–27

17Ezután összehívta Sámuel a népet az Úrhoz Micpába, 18és így szólt Izráel fiaihoz: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a hatalmától, amelyek sanyargattak benneteket. 19Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az Úr színe elé törzsenként és nemzetségenként! 20És amikor fölvonultatta Sámuel Izráel valamennyi törzsét, a sors Benjámin törzsére esett. 21Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors Matri nemzetségére esett. Majd Kísnek a fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták. 22Ekkor újból megkérdezték az Urat, hogy eljött-e egyáltalán az az ember? És az Úr ezt felelte: Igen, itt van. Elrejtőzött a holmik között. 23Akkor odafutottak, és elhozták. És amikor odaállt a nép közé, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. 24Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Látjátok, kit választott ki az Úr? Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásba tört ki az egész nép, és ezt mondták: Éljen a király! 25Sámuel pedig kihirdette a népnek a király jogait, majd beírta egy könyvbe, és azt elhelyezte az Úr színe előtt. Azután hazaküldte Sámuel az egész népet. 26Saul is hazament Gibeába, és vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította az Isten. 27De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna.
Sámuel a nép kívánsága szerint járt el. Királyválasztó országgyűlést hirdetett. Nyilvánvalóvá tette, hogy a nép vágya az Úr elvetése (19). Makacs szívvel hallgattak. Pillanatnyilag nagy volt a lelkesedés. Elkészült az alaptörvény, elhelyezték az Úr színe előtt, és a nép hazament. Sokan kifejezték csalódásukat. Saul is csalódott. Ami mégis reményt keltő volt ebben a kínos helyzetben: „...vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította az Isten"(26). Isten terve szándékaink ellenében is célba juthat. Észre kell vennünk, hogy az Úr kegyelmes szeretete rejtve munkálkodik. Bár érdemtelenek vagyunk, mi is számíthatunk rá!

RÉ 21 MRÉ 21

„…kérjetek és adatik…” (Mt 7,7-14) Mt 7,7-14

„…kérjetek és adatik…” (Mt 7,7-14)[1] Aki kér, keres, sőt kitartóan zörget, az tudja, mije nincs, és mi az, amit soha nem tud a maga erejéből megszerezni, de reménységgel,  türelmesen várja azt (7-8). Jézus Krisztusban már részünk van, mint Isten gyermekeinek, abban a mennyei jóban, amihez igazíthatjuk minden itteni kérésünket és keresésünket; és zörgethetünk ennek a mennyei jónak a kiteljesedéséért. Nagy kérdés, mit kérsz, mit keresel, mire vágyakozol, miért hajtasz, zörgetsz; mert az vagy. Istenhez való viszonyodról is árulkodnak mindezek. Bizony kérésed, keresésed, zörgetésed utal arra az útra, amelyen jársz (13-14). A széles út, tágas kapukkal „mindenre” lehetőséget ad, de a vége nem élet, hanem kárhozat! Isten szeretete pedig életet akar, Övéit életre is segíti. Ami kényelmes, tágas, az lehet, hogy igen veszélyes. Nem baj, ha valami „szorít”, az lehet az üdvösség jele!



[1] Nem arra buzdít Jézus, hogy bármit kérhetünk az Istentől (7-8). Vannak olyan kérések, amelyek eleve nem kérhetők a Mestertől, ahogy a kőművestől sem kérhetjük azt, hogy ferde falat rakjon. A kérések Isten akaratának keretén belül mozoghatnak. Erre vonatkozik ez az Ige, nevezetesen, hogy ha el is vétenénk a késéseket, Isten nem fog nekünk, gyermekeinek, Övéinek rosszat adni, csak jót (11). Hiába kérnénk követ, kenyeret fog adni, hiába kérnénk kígyót, halat fog adni (10). Mindenben a javunkra munkál. Ki kell mondani, ez az ígéret Isten gyermekeire vonatkozik, de áldott bíztatás. Ahogy a földi atya, gonosz természete ellenére nem akar rosszat a gyermekének, hanem mindenben a javát akarja, hát akkor még inkább így van ez a mennyei Atya esetében. Övéi azonban egyre inkább megtanulnak, a Szentlélek által jót és jól kérni, azaz az Atya akarata szerint (Lukács 11,9-13).