előző nap következő nap

„...odaadta neki a pap a szent kenyereket...” 1Sám 21

1Dávid ezután útnak indult, Jónátán pedig visszament a városba. 2Dávid Ahimelek paphoz ment Nóbba. Ahimelek megrettenve ment Dávid elé, és ezt kérdezte: Miért vagy egyedül, és miért nincs veled senki? 3Dávid ezt felelte Ahimelek papnak: A király parancsolt nekem valamit, és azt mondta, hogy senki se tudjon meg semmit arról, amiért elküldött, és amit parancsolt nekem. A legényeket pedig más helyre rendeltem. 4Most azért mi van kéznél? Adj nekem öt kenyeret, vagy ami éppen akad! 5A pap ezt felelte Dávidnak: Közönséges kenyér nincs nálam, van azonban szent kenyér, de csak akkor, ha a legények megtartóztatták magukat az asszonytól. 6Dávid pedig ezt válaszolta a papnak: Valóban el volt tiltva tőlünk az asszony egy idő óta. Amikor elindultam, szent volt a legények teste. Ez az út közönséges ugyan, de ők testükben szentek. 7Ekkor odaadta neki a pap a szent kenyereket, mert nem volt ott más, csak áldozati kenyér, amit el szoktak venni az Úr színe elől, és frissen sült kenyeret tettek oda, ha amazt elvették.8Volt ott Saulnak egy szolgája is név szerint az edómi Dóég, aki épp azon a napon az Úr színe előtt tartózkodott. Ő volt Saul pásztorainak a felügyelője.9Dávid azután megkérdezte Ahimelektől: Nincs itt kéznél lándzsa vagy kard? Mert nem hoztam magammal sem a kardomat, sem a fegyvereimet, olyan sürgős volt a király parancsa. 10A pap így felelt: A filiszteus Góliát kardja, akit te vágtál le az Élá völgyében, köpenybe csavarva itt van az éfód mögött. Ha el akarod vinni, vidd el, de ezen kívül nincs itt egyéb. Dávid ezt mondta: Nincs annál megfelelőbb. Add ide!
11Dávid még azon a napon elindult, elmenekült Saul elől, és Ákishoz, Gát királyához ment. 12Ákisnak ezt mondták udvari emberei: Hiszen ez Dávid, az ország királya! Róla énekelték a körtáncban: Megölt Saul ezer embert Dávid meg tízezer embert. 13Amikor Dávidnak tudomására jutott ez a beszéd, félni kezdett nagyon Ákistól, Gát királyától. 14És félkegyelműnek tettette magát előttük, eszelősként viselkedett köztük, firkált az ajtószárnyakra, nyálát pedig a szakállára csurgatta. 15Akkor ezt mondta Ákis az udvari embereknek: Hát nem látjátok, hogy ez az ember bolond? Minek hoztátok ide? 16Nincs itt elég bolond, idehoztátok még ezt is, hogy a bolondját járja előttem? Egy ilyen kerüljön a házamba?
A Saul gyilkos indulatai elől éhezve menekülő Dávid egyedül volt. A hatalom elől menekülő embert senki vagy csak kevés ember vállalja fel. Nób papja azonban az Úrnak szentelt kenyeret adta neki. Álságos lenne a hitünk, ha elfeledkeznénk a szükségben lévőkről. Figyeljünk azokra, akikért tehetnénk ma valami olyasmit, amire szükségük van.

RÉ 27 MRÉ 27

„…szegényeknek hirdettetik az evangélium…” (Mt 11,1–6) Mt 11,1–6

Jézus Krisztus elsődleges feladata a tanítás, az igehirdetés volt: az evangélium hirdetése azoknak (1), akik rádöbbenhettek, hogy szegények, és szükségük van a mennyei többletre, az örök élet örömére és erejére, már ebben a világban (5). Jézus tanítása elsődleges a Szentírás minden helyének megértése tekintetében. Jézus Krisztus az, aki ennek a tanításnak a szívét, az evangéliumot, halálával és feltámadásával elhozta közénk! Ennek az evangéliumnak igazolása volt csupán azoknak a jeleknek, csodáknak a sorozata, amelyek kísérték és igazolták Jézus igehirdetését (5). Ezek bizonyították, hogy aki hirdeti a végső megoldás, a megváltás evangéliumát, Ő a megígért Megváltó, nem kell mást várni! Itt van az, aki elkezdte kibogozni, ami halálosan, fojtóan összegubancolódott ebben a világban![1]



[1] Ez azonban csak a kezdet. A folytatás odaát következik, de már itt örömöt és erőt ad. Ám több csodát, végleges megoldást ne itt várjunk. Mi pedig, mint itt Keresztelő János, összekeverjük a hangsúlyokat, és az evangélium, az üzenet helyett, az evilági megoldásokat akarjuk csupán, itt, most, azonnal. Egyébként megkérdőjelezzük az egészet, és elkezdünk kételkedni az egész jézus-ügyben(1-3), valójában megbotránkozunk Őbenne (6). Pedig Jézus Krisztus tanítása, és annak szíve, az evangélium sokkal több, mint bármely csoda, és az ebből maradványként jelen lévő, ma elfogadott cselekvő, ételosztó, segítő egyház. Sajnos, ha kell, ma csak ennyi kell a világnak az egyházból. Mi azonban ragaszkodunk az üzenethez, az evangéliumi többhöz. Boldog, aki csodák híján is hisz az üzenetben, az evangéliumban, amit Jézus tanított és elhozott.