"Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt." 1Sám 31
1Közben a filiszteusok megütköztek Izráellel, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen. 2A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abinádábót és Malkisúát, Saul fiait. 3Nagyon heves volt a küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok, 4azért ezt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. 5Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. 6Így halt meg Saul azon a napon, és vele együtt a három fia meg a fegyverhordozója és összes embere. 7Amikor látták azok az izráeliek, akik a völgyön és a Jordánon túl laktak, hogy az izráeliek megfutamodtak, és Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták a városokat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban. 8Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és három fiát is, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 9Levágták a fejét, megfosztották fegyverzetétől, és körülvitették a filiszteusok földjén, hogy megvigyék az örömhírt bálványaik templomába és a népnek. 10Fegyverzetét Astárót templomában helyezték el, holttestét pedig Bétseán várfalára akasztották. 11Amikor azonban meghallották Jábés-Gileád lakói, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 12elindultak a harcosaik, egész éjjel meneteltek, és levették Saulnak és fiainak a holttestét Bétseán várfaláról. Hazamentek Jábésba, és ott elégették azokat. 13Csontjaikat pedig összeszedték, és eltemették Jábésban egy tamariszkuszfa alatt, és böjtöltek hét napig.
Ellentmondásos együttérzéssel, szikár történetiséggel elegyített leírás áll előttünk Izráel első királyának utolsó állomásáról. Beigazolódott Sámuel óvó figyelmeztetése a népnek arra a kérésére, hogy legyen királyuk! A hajdani isteni történelem hús-vér emberi drámává lett, az egykor felkent király nyomorúságos halálánál csak Istentől eltávolodott élete volt nyomorúságosabb.
RÉ 403 MRÉ 328
„…hasonló a mennyek országa a mustármaghoz…” (Mt 13,31–35) Mt 13,31–35
Isten országa, Isten uralma kicsiny kezdetből lesz egyre hatalmasabbá, míg végül minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr (Filippi 2,10).[1]Isten országának növekedését nem tudjuk befolyásolni. Az Ige hirdetésével locsolhatjuk és trágyázhatjuk a fát, de a növekedés az Isten kezében van (1Korinthus 3,7). Ennyi, ami a misszióról elmondható: ez nem tesz bennünket tétlenné, de módszeres pótcselekvővé sem; egyszerűen hirdetjük és éljük az Igét: ennyi elég. A mag pici, de a mustármagból növekvő bokor sem óriási, háromméteres bokor mindössze, csupán a magjához képest nagy. Vagyis a kép a „nagyokat” szerető keresztyén embert inti alázatra. Maradj kicsi, szeresd a keveset, légy hálás a piciért, - a világ mindenképpen az Istené!
[1] Ez azonban nem azt jelenti, hogy a méretek, a számok számítanak, nem azt jelenti, hogy mindenkié a hit; hanem azt, hogy Isten kijelentette magát Jézus Krisztusban, uralmát nyilvánvalóvá tette Őbenne, amit előbb-utóbb mindenki kénytelen lesz leborulva elismerni. Boldog, aki már részese ennek a növekedésnek. Ez a növekedés azonban az Úr kezében van (1Korinthus 3,6), sem bővíteni, sem gyorsítani, sem kiirtani, emberi akarattal nem lehet.