1Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette Dávid a filiszteusoktól Meteg-Ammát. 2Megverte a móábiakat is. Lefektette őket a földre, és kötéllel mérte meg őket: két kötélnyit kivégeztetett, egy kötélnyit pedig életben hagyott. És a móábiak adófizető szolgái lettek Dávidnak. 3Megverte Dávid Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, aki az Eufrátesz folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát. 4Elfogott közülük Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük. 5Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert. 6Majd helyőrséget helyezett az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 7Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat. 8Dávid király igen sok rezet hozott el Betahból és Bérótajból, Hadadezer városaiból. 9Amikor meghallotta Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezer egész haderejét, 10elküldte Tói a fiát, Jórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst– és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban állt. 11Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet a meghódított népektől zsákmányolva már odaszentelt: 12amit az arámoktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól, az amálékiaktól és Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától zsákmányolt.13Akkor is hírnevet szerzett magának Dávid, amikor visszatért azután, hogy a Sós-völgyben megvert tizennyolcezer edómit. 14Edómba is helyőrséget helyezett. Helyőrséget helyezett el egész Edómban, úgyhogy egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahova csak ment. 15Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének. 16A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jósáfát, Ahilúd fia volt. 17Cádók, Ahitúb fia és Ahimelek, Ebjátár fia voltak a papok, Szerájá pedig a kancellár. 18Benájá, Jójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt; Dávid fiai is papok voltak.
"Úgy van, Uram!” (Mt 15,21-28)[1] Jézus itt megmutatja, hogy Isten nem dada, aki nyűgös gyermekei parancsait lesi (Ravasz László), hanem Úr, aki azt mondja, hogy „nem” (23-26). Ez a „nem” a szuverén Isten! Itt nincs helye vitának! Az asszony leborul, megadja magát, de nem adja fel: tovább könyörög a „kutyáknak” járó morzsáért. Elismeri „semmi” voltát, nem vitatkozik Jézussal, hogy másoknak miért jár több; de ott marad Jézus mögött, kéri, könyörgi, harcolja az életet jelentő morzsát (27). Ez a hit: Isten nemet mond nekünk, mi pedig továbbra is igent mondunk rá, akaratához igazodva. Ez az asszony mindenben igazat ad Jézusnak, „úgy van Uram” (27), és leborulva Jézus közelében marad. Mikor már semmit sem akarunk, csak amit Isten akar, akkor adatik számunkra a megoldás. Kegyelmi állapot, ha valaki idáig eljuthat, mint ez az asszony. Az Úré ő, és a lánya.
[1] Jézus itt megmutatja, hogy Isten nem dada, aki nyűgös gyermekei parancsait lesi (Ravasz László), hanem Úr, aki azt mondja, hogy „nem”. Jézus: - nem válaszol az asszony kiáltására (23), - majd kijelenti: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz” (24), - mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét és odaadni a kutyáknak, azaz a pogányoknak, a nem zsidóknak(26). Ez a „nem” a szuverén Isten! Itt nincs helye vitának! Ez az asszony méltó módon áll meg az Úr előtt: leborul, nem csügged el az elutasítástól, tovább könyörög segítségért, a „kutyáknak” járó morzsáért. Nem magáért, lányáért járul Jézus elé (22). Elismeri „semmi” voltát, elismeri, hogy nem érdemelne semmit, nem vitatkozik Jézussal, hogy másoknak miért jár több, ezért neki is ez és ez jár; de ott marad Jézus mögött, mondja, kéri, kiáltja, leborulva könyörgi, harcolja az életet jelentő morzsát (27).