„Te vagy az az ember!” 2Sám 12
15Ezután hazament Nátán. Az Úr pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak. 16Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért; böjtöt tartott Dávid, és amikor bement, a földön fekve töltötte az éjszakát. 17Udvarának a vénei odaálltak melléje, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük semmit. 18A hetedik napon meghalt a gyermek. A szolgák azonban nem merték megmondani Dávidnak, hogy meghalt a gyermek, mert ezt gondolták: Hiszen amikor még élt a gyermek, és szóltunk hozzá, akkor sem hallgatott a szavunkra. Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a gyermek?! Még valami bajt csinál! 19Dávid azonban látta, hogy szolgái suttognak maguk között, és rájött Dávid, hogy meghalt a gyermek. Megkérdezte Dávid a szolgáit: Meghalt a gyermek? Meghalt – felelték. 20Ekkor fölkelt Dávid a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott, majd bement az Úr házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek eléje ételt, és evett. 21Akkor ezt mondták neki a szolgái: Miért tetted ezt? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél. 22Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán könyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek. 23De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám.
24Ezután megvigasztalta Dávid a feleségét, Betsabét: bement hozzá, és vele hált. Az asszony fiút szült, és Salamonnak nevezték, az Úr pedig a szeretetébe fogadta őt. 25Dávid Nátán prófétára bízta őt, aki Jedídjának nevezte az Úr akarata szerint. 26Jóáb eközben harcolt az ammóni Rabbá ellen, hogy elfoglalja a királyi várost. 27De követeket küldött Jóáb Dávidhoz, és ezt üzente: Harcolok Rabbá ellen, és a vízivárost már elfoglaltam. 28Most azért gyűjtsd össze a hadinép többi részét, vedd ostrom alá a várost, és foglald el, különben én foglalom el a várost, és akkor az én nevemről nevezik el. 29Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. 30Levette a koronát királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. 31A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket, meg téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.
Hatalmas áldás, ha van valaki, aki ezt az ember szemébe mondja. A saját bűneinkre gyakran vakok vagyunk, és sajnos sokszor a kegyelemre is. Bizony egymásra vagyunk utalva, ha ki kell szedni szemünkből a gerendákat. Dávid mellett volt egy ember, aki kész volt felvállalni ezt a hálátlan feladatot, mert szerette őt.Te kinek szoktál segíteni bűneik felfedezésében? S te elfogadod, mikor eléd tartanak tükröt?
RÉ 51 MRÉ 51 Mt16,21-28
„Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak…” (Mt 16,21-28) Mt 16,21-28
„Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak…” (Mt 16,21-28)* Isten Igéjének logikája az áldozat. Péter, akiben az imént Isten Igéje szólalt meg, most ismét test és vér emberként szól, és Jézus haláláról, feltámadásáról azt mondja, hogy: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled” (22). Ez a világ gondolata: Üdvözíts, segíts, de ne fizess rá! Isten Igéjének logikája gyökeresen más! Add oda magad! Az önátadás, az önmegtagadás áldozatát mi már „rizikó” nélkül felvállalhatjuk, hiszen Jézus Krisztus már úgy odaadta önmagát, hogy látjuk annak gyümölcsét. Mi már a győztes áldozat részesei vagyunk; de az önmegtagadás így, reménységgel sem könnyű.
*
1. Isten Igéjének tartalma Péter nagy felismerése, hogy Jézus a Krisztus, a megváltó (16). Isten Igéjének szíve mindig az élő Isten Krisztusban közölt megváltó örömhíre. Ezt először mindig Ő mondja el nekünk (21), soha nem „test és vér”, ahogy Péterrel is ez történt.
2. Ezt a felismerést a tanítványok kezdetben még nem mondhatták senkinek (20). A tanítványok még nem hirdethették az Igét. Isten Igéjének ereje ugyanis az Úr feltámadása. Jézus Krisztus személye feltámadásában, és az azt megelőző szenvedésében, halálában lesz majd nyilvánvalóvá (21). Jézus Krisztus mindaddig meg nem értett titok, ameddig feltámadásában nyilvánvalóvá nem lesz, hogy ki is Ő valójában.
3. Isten Igéjének logikája az áldozat. Péter, akiben az imént Isten Igéje szólalt meg, most ismét test és vér emberként szól, és Jézus haláláról, feltámadásáról azt mondja, hogy: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled” (22). Ez a világ gondolata: Üdvözíts, segíts, de ne fizess rá! Isten Igéjének logikája gyökeresen más! Add oda magad! Az önátadás áldozatát mi már „rizikó” nélkül felvállalhatjuk, hiszen Jézus Krisztus már úgy odaadta magát, hogy látjuk annak gyümölcsét. Mi már a győztes áldozat részesei vagyunk; de az önmegtagadás így, reménységgel sem könnyű.
4. Aki azonban találkozott a feltámadott Úrral, az hirdeti az Igét, nemcsak a szájával, hanem úgy, hogy közben követi az Urat (24). Isten Igéjének hiteles hirdetése, csak Jézus Krisztus követésében lehetséges: önmegtagadással, az életünk másoknak való átadásával, miközben az ember a világban vesztes lesz és nem nyertes (25-26); kereszthordozással (24), igent mondva mindenben Isten akaratára, soha nem vitatkozva Istennel; de mindenkor az örök élet teljességének örömével (28). Isten Igéjének képviselője, lám Péter is, milyen esendő, gyarló, hol fent, hol lent; hol Isten Lelke, hol a saját zavaros, sátános, emberek szerint gondolkozó lelke által szól (23); az Úr mégis felhasználja őt. Ez a kegyelem!