1Ezek után a következő dolog történt: volt Absolonnak, Dávid fiának egy szép húga, akinek Támár volt a neve. Megszerette őt Amnón, Dávid fia. 2Amnón annyira gyötrődött húgáért, Támárért, hogy belebetegedett, mert a leány szűz volt, és Amnón lehetetlennek látta, hogy valamit tehessen vele. 3Volt azonban Amnónnak egy Jónádáb nevű barátja, Simeának, Dávid testvérének a fia. Jónádáb agyafúrt ember volt. 4Ezt mondta neki: Mi az oka annak, királyfi, hogy reggelről reggelre levertebb vagy? Nem mondanád meg nekem? Amnón ezt felelte neki: Támárba, Absolon öcsém húgába vagyok szerelmes. 5Jónádáb ezt mondta neki: Feküdj ágyba, és tettesd magad betegnek! Ha eljön apád, hogy meglátogasson, ezt mondd neki: Hadd jöjjön ide Támár húgom, hogy ennem adjon. Szemem láttára készítse el az ételt, hogy lássam, és az ő kezéből egyem! 6Lefeküdt tehát Amnón, és betegnek tettette magát. Amikor elment a király, hogy meglátogassa, ezt mondta Amnón a királynak: Hadd jöjjön ide Támár húgom, és süssön szemem láttára egypár süteményt, az ő kezéből szeretnék enni! 7Akkor üzenetet küldött Dávid Támárnak a palotába: Menj el Amnón bátyád házába, és készíts neki ennivalót! 8El is ment Támár bátyjának, Amnónnak a házába, aki feküdt. Fogta a tésztát, meggyúrta, a szeme láttára kiszaggatta, és megsütötte a süteményt. 9Azután fogta a serpenyőt, és eléje tálalta, de ő nem akart enni. Majd azt mondta Amnón: Küldjetek ki innen mindenkit! Ki is ment onnan mindenki. 10Akkor ezt mondta Amnón Támárnak: Hozd be az ételt a hálószobába, a kezedből szeretnék enni! Fogta tehát Támár a süteményt, amit készített, és bevitte a hálószobába bátyjának, Amnónnak. 11Amikor odanyújtotta neki, hogy egyék, az megragadta őt, és ezt mondta neki: Gyere, húgom, hálj velem! 12De ő ezt mondta neki: Jaj, bátyám, ne kövess el rajtam erőszakot, mert nem szabad így cselekedni Izráelben! Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! 13És én hova menjek szégyenemben? Téged pedig gyalázatosnak fognak tartani Izráelben. Inkább beszélj a királlyal, bizonyára nem tagad meg engem tőled. 14De ő nem akart hallgatni a szavára, és mert erősebb volt nála, erőszakot követett el rajta, és vele hált. 15De utána annyira meggyűlölte őt Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette, és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel, menj innen! 16De ő ezt felelte neki: Ha elküldesz, akkor még nagyobb gonoszságot követsz el annál, amit már elkövettél rajtam. De ő nem akart hallgatni rá, 17sőt kiáltott a szolgálatára álló legénynek, és ezt parancsolta: Kergessétek ki innen ezt a lányt az utcára, és zárd be utána az ajtót! 18Támáron tarka ruha volt, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai. A szolga kivezette őt az utcára, és bezárta utána az ajtót. 19Támár ekkor hamut hintett a fejére, és meghasogatta a tarka ruhát, amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta, és jajveszékelve járt-kelt.
„…csak Jézust egyedül.” (Mt 17,1-13)[1] – 1. A tanítványok megbizonyosodtak arról, hogy van láthatatlan világ, mennyei „dicsőség”, és Jézus Krisztus ebből a világból jött (2), hogy ennek a világnak javaiból bennünket is részesítsen (9). – 2. Megbizonyosodtak arról is, hogy a földi élet után van tovább, az Úr szolgáinak mindenképpen, és van egy hely, ahol az üdvözültek örök életet élnek. Mózes és Illés megjelenése erre bizonyság (3). – 3. A tanítványok azt tapasztalták, hogy jó volt nekik ott lenni (Filippi 1,23). Nem lehet ezt az állapotot másként kifejezni, csak ezzel a két betűvel, hogy „jó” (4). – 4. Az Úr nem engedte, hogy a tanítványok csak gyarló, zavaros érzéseikre hagyatkozzanak, hanem világos kijelentést, Igét kaptak, az átélt eseményt, és Jézus Krisztus személyét illetően (5). Ez fontos, Isten soha nem enged bennünket az érzéseinkre támaszkodni, hanem mindig ad konkrét Igét, amely Jézus Krisztusra mutat. – 5. Az Úr közelsége elveszi a félelmeinket (6), segít hittel kitartanunk még ebben a világban (7), miközben ebben a világban úgy tájékozódunk, hogy bármi történhet (12), számunkra „csak Jézus” az egyetlen „iránytű” (8).
[1] Kegyelem, a kiválasztottság biztos jele, ha az ember életében adatnak olyan pillanatok, amikor átélheti azt, amit a tanítványok a megdicsőülés hegyén megtapasztaltak. Mit tapasztaltak?