1Azután ezt mondta Ahitófel Absolonnak: Kiválasztok tizenkétezer embert, elindulok, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. 2Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen, megriasztom, és elfut az egész vele levő nép, és egyedül a királyt ölöm meg. 3Az egész népet visszahozom hozzád, mert az egésznek a visszatérése attól az egy embertől függ, akit te halálra keresel, és ez az egész népnek javára lesz. 4Tetszett ez a beszéd Absolonnak és Izráel véneinek. 5De Absolon ezt mondta: Hívjátok ide az arki Húsajt is, hallgassuk meg, mi mondanivalója van neki. 6Amikor Húsaj megérkezett Absolonhoz, ezt mondta neki Absolon: Ahitófel ezt meg ezt mondta. Úgy tegyünk-e, ahogyan ő mondta, vagy ne? Mondd meg! 7Húsaj ezt mondta Absolonnak: Most az egyszer nem jó tanácsot adott Ahitófel. 8Majd ezt mondta Húsaj: Magad is tudod, hogy apád és emberei vitézek, és olyan elkeseredettek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Azonfelül apád harchoz értő ember, aki nem engedi aludni a hadinépet. 9Ő maga pedig valamilyen üregben rejtőzködhet, vagy más helyen. Megtörténhetik, hogy mindjárt kezdetben elesnek néhányan, és ha ennek hallatára azt mondják majd, hogy vereség érte az Absolonnal tartó népet, 10akkor kétségbe fog esni még a bátor harcos is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné. Hiszen egész Izráel tudja, hogy apád vitéz ember, és bátrak a vele levők is. 11Én bizony azt tanácsolom, hogy inkább gyűjtsd magadhoz egész Izráelt Dántól Beérsebáig, hogy annyian legyenek, mint a tengerparton a homok, és te magad menj velük. 12Akkor aztán rátámadunk azon a helyen, ahol éppen megtaláljuk, és meglepjük, ahogyan a harmat hull a földre, és nem marad meg sem ő, sem a vele levő emberek közül senki. 13Ha pedig valamelyik városba húzódik vissza, húzzon köteleket egész Izráel a város köré, és rántsuk le azt a völgybe, hogy még egy kövecske se maradjon meg ott. 14Erre azt mondta Absolon és minden izráeli férfi: Jobb az arki Húsaj tanácsa Ahitófel tanácsánál. Mert az Úr rendelte, hogy meghiúsuljon Ahitófel jó tanácsa, és így veszedelmet hozzon az Úr Absolonra.
A szőlőmunkások példázata nagyon fontos, mert Isten legfontosabb tulajdonságára mutat rá. Milyen az Isten? Ő szerető, hűséges és igaz (Zsoltárok 36,6-11). Isten igaz volta azt jelenti, hogy van egy örökkévaló, vitathatatlan isteni rend, amihez igazodva maradhatunk életben. Isten igaz voltából következik Isten igazsága, amely azt követeli, hogy Ő „nemet” mondjon mindarra, ami ezzel az örökkévaló renddel szemben áll. Ezt teológiai szaknyelven ekként hangzik: Isten megbünteti a bűnt, mert egyébként Isten igent mondana a bűnre, ami képtelenség. „A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,23) Isten igaz volta azonban nem jelenti Isten igazságosságát is, sőt, éppen arról szól a szőlőmunkások példázata, hogy a Gazda úgy igazságos, hogy nem igazságos, hanem irgalmas. A Gazda mindenkinek azt a bért adja, amiben megállapodtak (2), de amiért nem dolgoztak meg, miközben ugyanazért a bérért, egyesek egész nap robotoltak, mások pedig csak egy órát munkálkodtak. Micsoda igazságtalanság, mondanánk mi felháborodva (11), emberi logikával, de ne merészeljük ezt mondani, mert miért fáj nekünk az, hogy az Isten másokhoz is jó? (15)