előző nap
következő nap

"Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben." 2Sám 21,1–14

1Dávid idejében egyszer éhínség volt három egymás után következő évben. Amikor Dávid kérdést intézett az Úrhoz, ezt mondta neki az Úr: Saul miatt és vérengző háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat. 2Hívatta tehát a király a gibeóniakat, és beszélt velük. A gibeóniak ugyanis nem Izráel fiai közül valók voltak, hanem az emóriak maradékai, akikkel esküvel kötöttek szövetséget Izráel fiai. Saul azonban a kiirtásukra törekedett, mert féltette Izráelt és Júdát. 3Dávid ezt kérdezte a gibeóniaktól: Mit tegyek értetek, és mivel engeszteljelek ki, hogy áldjátok az Úr örökségét? 4A gibeóniak így feleltek neki: Nem követelünk mi Saultól és a háza népétől sem ezüstöt, sem aranyat, és nem kívánhatjuk, hogy megöljenek valakit Izráelben. De Dávid megkérdezte: Mit gondoltok mégis, mit tegyek értetek? 5Ők ezt felelték a királynak: Annak az embernek, aki ki akart irtani, és meg akart semmisíteni bennünket, hogy sehol se maradhassunk meg Izráel területén, 6annak az embernek a fiai közül adjanak ki nekünk hét embert, hogy fölakasszuk őket az Úr előtt, az Úr választottjának, Saulnak Gibeájában. A király azt felelte: Kiadom.7A király azonban megkímélte Mefibósetet, Saul fiának, Jónátánnak a fiát, mert esküvel kötött szövetséget az Úr előtt Dávid és Jónátán, Saul fia. 8Viszont elvette a király Ricpának, Ajjá leányának a két fiát, akiket az Saulnak szült, Armónit és Mefibósetet; továbbá Míkalnak, Saul leányának az öt fiát, akiket ő Adriélnek, a mehólai Barzillaj fiának szült. 9Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották őket a hegyen az Úr előtt. Így estek áldozatul egyszerre heten. Az aratás első napjaiban kellett meghalniuk, az árpaaratás kezdetén. 10De Ricpá, Ajjának a leánya, zsákruhát fogott, és rájuk terítette a kősziklán az aratás kezdetén, amíg csak eső nem ömlött rájuk az égből. Nem engedte, hogy hozzájuk férjenek nappal az égi madarak, éjjel pedig a mezei vadak.11Dávidnak azonban jelentették, hogy mit tett Ricpá, Ajjá leánya, Saul másodrangú felesége. 12Akkor Dávid elment, és elhozatta Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Jábés-Gileád polgáraitól; ők ugyanis ellopták azokat Bétseán teréről, ahol fölakasztották őket a filiszteusok, miután megverték Sault a Gilbóa-hegyen. 13Elhozták tehát onnan Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait, és összeszedték azoknak a csontjait is, akiket most akasztottak föl. 14Azután eltemették Saulnak és fiának, Jónátánnak a csontjait Benjámin földjén, Célában, apjának, Kísnek a sírjába. Mindent megtettek, amit a király parancsolt. Ezután megkönyörült Isten az országon.
Folytatódnak a mai olvasó számára érthetetlen logika mentén zajló történések. A szárazság és az éhínség a jóvá nem tett bűn következménye, amelyet csak az emberi élet áldozata orvosolhat. A bűn büntetése a halál. Hogy a bűnösé vagy másvalakié, aki bűnös helyére áll, vagy oda állítják, mindegy. Ki tudja, kárhozott emberi és családi sorstragédiáink mögött nem ugyanez a törvényszerűség húzódik-e meg? Ideje komolyabban vennünk: Krisztus áldozatával megváltott minket a bűn körforgásából, az örök életre.

RÉ 28 MRÉ 28

 

„Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk…” (Mt 21,33-46) Mt 21,33-46

„Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk…” (Mt 21,33-46)[1] A példázatban Jézus tulajdon népéről, annak vezetőiről beszélt. Ezek nem voltak hajlandók elismerni a Gazda tulajdonosi jogát, felettük való hatalmát, a szőlőt magukénak gondolták, lehetőségükkel visszaéltek, rosszul bántak Isten küldötteivel, prófétáival, végül Isten Fiát, Jézus Krisztust is megölték, Jeruzsálemen kívül (Zsidókhoz írt levél 13,12). Jézus következtetése szerint a gazda a földet elveszi a hűtlen munkásoktól és más munkásoknak adja ki, akik megbecsülik a szőlőt és megadják a gazdának járó termést. Nem az a kérdés, hogy ki a hűtlen, hanem hogy Te hű vagy-e, a szőlőhöz, a tulajdonos Úrhoz?


[1] A szőlősgazda sokat költött arra, hogy szőlője jól teremjen. Ezután kiadta munkásoknak, hogy viseljék gondját a szőlőjének. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit, hogy vegyék át a neki járó termést. A bérlők azonban erőszakosan bántak a szolgákkal, az egyiket megverték, a másikat megölték. A gazda ismét küldött szolgákat, de ugyanúgy bántak azokkal is. Végül a tulajdon fiát küldte el hozzájuk, azt gondolva, hogy a fiát megbecsülik. A munkások viszont úgy okoskodtak, hogy ha megölik a gazda fiát, akkor övék lesz a szőlő. Ezért a gazda fiát a szőlőn kívül megölték.