„...nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenem- nek, az Úrnak” 2Sám 24
11Reggel, amikor Dávid fölkelt, így szólt az Úr igéje Gád prófétához, Dávid látnokához: 12Menj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három lehetőséget adok neked; válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled. 13Bement tehát Gád Dávidhoz, és tudtára adta ezt neki. Megkérdezte tőle: Hét esztendeig tartó éhínség jöjjön-e országodra? Vagy három hónapig kelljen menekülnöd ellenséged elől, amely üldöz téged? Vagy három napig tartó dögvész legyen országodban? Gondold meg, és döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött! 14Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem! 15Az Úr tehát dögvészt bocsátott Izráelre aznap reggeltől fogva a kiszabott időig, és meghalt a nép közül hetvenezer ember Dántól Beérsebáig. 16De amikor az angyal Jeruzsálem ellen nyújtotta ki a kezét, hogy elpusztítsa, bánkódni kezdett az Úr a veszedelem miatt, és ezt mondta az angyalnak, aki a nép között pusztított: Elég! Most már hagyd abba! Az Úr angyala ekkor éppen a jebúszi Arauná szérűje mellett volt. 17Dávid ezt mondta az Úrnak, amikor meglátta az angyalt, aki a népet irtotta: Bizony, én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra!
18Gád még azon a napon elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt az Úrnak a jebúszi Arauná szérűjén! 19Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, ahogyan megparancsolta az Úr. 20Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy a király megy hozzá szolgáival együtt, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt. 21Azután ezt mondta Arauná: Miért jött szolgájához az én uram, királyom? Dávid így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az Úrnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás. 22Arauná ezt mondta Dávidnak: Fogadja el az én uram, királyom, és áldozzon, ahogyan jónak látja! Nézd, van itt szarvasmarha is az áldozathoz, a cséplőeszközök meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának. 23Mindezt a királynak adja Arauná, ó király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen kegyelmes hozzád Istened, az Úr! 24De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. 25És oltárt épített ott Dávid az Úrnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az Úr pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.
RÉ 32 MRÉ 32 • IÉ Jak 1,12–18
„…Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet a Fia?”(Mt 22,34-46) Mt 22,34-46
Böjt első vasárnapja van. Érdekes módon jutott el hozzám egy fénykép, zöldellő fa, zúzmarásan, fagyban. A böjt többek között ilyen is: megállít csalóka zöldellést és virágzást, még időben.
– 1. A böjt zavarba hoz, mert nekünk szegezi a legfontosabb kérdést, kérdéseket, minden felfújt, de valójában lényegtelen ügy ellenében.* Jézus az Igében olvasható kérdéssel zavarba hozta a magabiztos farizeusokat, akik megszégyenültek, és nem merték többé kérdezni őt (46).**
– 2. A böjt hitvallásra késztet: Jézus Úr! Ő mindenek Ura, mutatja kérdése, válasza, szava, igehirdetése, cselekvése, csodái, halála, feltámadása, visszajövetele. Ő az egyetlen, aki előtt nincs vitának helye: Ő származásában Dávid utóda, de lényegileg Dávid és mindenek Ura (44).
– 3. A böjt szabad engedelmességre hív! Rossz optikából nézzük ezt az evangéliumi részt, ha Jézus Krisztus Úr voltát úgy értelmezzük, hogy akkor nekünk csak az engedelmesség marad, miszerint szeresd az Urat, meg a gyarló másikat, és vállald fel, ha ez bekorlátozza az életedet, mint ahogy a fagy megmerevíti a virágzó fát. Az élet egyetlen értelme és kibontakozása azonban csak az Úr előtti hódolat lehet, és ebből következően a másik szeretete (34-40). Erre rádöbbeni; ehhez valóban kell virágzás közben, a fagy!
* A farizeusok ismét gyülekeztek Jézus köré. Most azonban Jézus megelőzte őket a kérdésben (42): kinek a fia lesz az eljövendő Krisztus? Dávidé, felelik a farizeusok. Dávid azonban több zsoltárában (Zsoltárok 22,43-45; 110,1) az utódai közül majdan megszülető Messiást az Urának nevezte (44). Most akkor az eljövendő Szabadító Dávid fia, vagy Ura? (45). Az eljövendő Krisztus, származás szerint Dávid „fia”, azaz Dávid utóda; valójában azonban Dávid Ura és mindenek Ura. Ezt mutatja, hogy Ő minden kérdésre tudja a választ, de ha akar, azonnal tud olyat kérdezni, amit hallva összezavarodnak és megijednek a vallatói.
** Lám, Jézus itt most az ellenség módszerével él, ő kérdez, szándékosan kérdez, kérdésével zavarba hoz, megfélemlít; voltak olyan helyzetek, amikor Jézus számára is csak ez a gyarló emberi módszer maradt? Ez csak a látszat!