„Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz égette ki a puszta legelőit...” Jóel 1
1Ez az Úr igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.
2Hallgassatok ide, ti vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy őseitek idejében? 3Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek! 4Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. 5Ébredjetek, részegesek, sírjatok! Jajgassatok mindannyian, ti borivók, mert kivették szátokból a mustot! 6Egy nép támadt országomra, hatalmas, és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán. 7Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek. 8Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja! 9Megszűnt az étel- és italáldozat az Úr házában, gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái. 10Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, nem termett must, odalett az olaj. 11Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a vincellérek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló! 12A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből.
13Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát Istenem szolgái, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek házában. 14Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz! 15Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! 16Hiszen szemünk előtt veszett ki az élelem, az öröm és a vígság Istenünk házából! 17Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona. 18Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek. 19Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját. 20A mezei vadak is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.
2Hallgassatok ide, ti vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy őseitek idejében? 3Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek! 4Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. 5Ébredjetek, részegesek, sírjatok! Jajgassatok mindannyian, ti borivók, mert kivették szátokból a mustot! 6Egy nép támadt országomra, hatalmas, és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán. 7Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek. 8Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja! 9Megszűnt az étel- és italáldozat az Úr házában, gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái. 10Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, nem termett must, odalett az olaj. 11Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a vincellérek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló! 12A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből.
13Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát Istenem szolgái, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek házában. 14Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz! 15Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! 16Hiszen szemünk előtt veszett ki az élelem, az öröm és a vígság Istenünk házából! 17Elszáradt az elvetett mag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincs gabona. 18Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek. 19Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját. 20A mezei vadak is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.
Isten világának története Édennel kezdődik. Amikor Istennek tetszett a föld, akkor az ember a teljes öröm biztonságában érezhette magát. A nép elfordult az Úrtól, és megtagadta tőle az áldozatot. Édenből üszkös puszta lett, elfogyott az öröm. A bizonytalan ember képtelen saját átkos közreműködését felismerni, inkább Istent kárhoztatja. Mégis vannak, akik perzselt pusztákon, kiapadt kutak mellől kiáltanak az édenteremtő Úrhoz.
RÉ 10 MRÉ 10
"Amit tehát mondanak, azt mind tegyétek meg…” (Mt 23,1–15) Mt 23,1–15
Isten törvénye, az Ő életet szolgáló eredeti rendje mindig érvényben van. Ezt a törvényt Isten „pontokban" is kijelentette nekünk, mert mi „paragrafusokból" értünk; ám fokozatosan egyre többet mondott erről a „törvényről", a betűtől a Lélek, a lényeg felé haladva (2Korinthus 3,6): a tízparancsolatban (2Mózes 20,1-17), majd a nagy parancsolatban (Máté 22,34-40). Isten törvényét először cselekedni kell, ahol cselekszik, ott aztán fogékonyak lesznek Isten üzenetének tartalmára, a tanításra is (3). Persze nem tudjuk tökéletesen cselekedni Isten törvényét, de a Szentlélek által mégis egyre tökéletesebb lesz életünkben Isten akaratának cselekvése (Máté 5,48; Jakab 1,4). Egy kép jut eszembe ezzel kapcsolatban: jó tíz évvel ezelőtt, a parókiánk felújításakor a tulipánok zavartalanul virágoztak a felfordulás közepén; porosan, de kinyíltak, tündököltek, ahogy tudtak, aztán amikor eljött az idő, elvégezve feladatukat, eldobták szirmaikat és „visszavonultak". Porosan, de tették, amit az Úr kegyelméből, akkor tehettek: nem tökéletesen, de tündököltek. Jövőre a gumóból már nem „ezek" a tulipánok bújnak elő, de „ezek" cselekedték az Isten akaratát, a felfordulás ellenére is kinyíltak.