előző nap
következő nap

"Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár" Jóel 2,1–11

1Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! 2Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyekre terülő szürkület. Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz többé, míg csak emberek élnek. 3Előtte tűz emészt, utána láng perzsel. Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg tőle semmi. 4Olyan az alakjuk mint a lovaké, úgy száguldanak mint a lovasok. 5Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak, olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik, vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti. Olyanok, mint egy hatalmas sereg, amely felsorakozott a harcra. 6Rettegnek tőle a népek, minden arc elsápad. 7Száguldanak, mint a vitézek, fölhágnak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem tér le ösvényéről. 8Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. A fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet föltartóztatni őket. 9Megrohanják a várost, futkosnak a várfalon, behatolnak a házakba, az ablakokon keresztül bemennek, mint a tolvaj. 10Reszket előtte a föld, megrendül az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 11Az Úr mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas parancsának a végrehajtója. Nagy és igen félelmetes az Úrnak a napja! Ki bírja ki azt!?
Az Istent megtagadók magukra szabadították a pusztító erőt. Bűnhődtek önhibájukból, szenvedtek különféle erőktől. Félelmetes dolog felismerni a hiányt magunkban. A kiválasztottak erősek voltak,ameddig Istent követték; szervezettek voltak, ameddig engedelmeskedtek; kőfalakat őriztek, ameddig tisztelték egymást. Most az ellenséges erők a gyenge ellenállással szemben győznek.

RÉ 50 MRÉ 50

„De ti ne…” (Mt 23,16-22) Mt 23,16-22

„De ti ne…” (Mt 23,16-22)[1]
1. Isten Igéje nem terhel, hanem hordoz, ezért Isten Igéje soha nem aggathat súlyos terheket az emberekre, hanem éppen ellenkezőleg, súlyos terhektől szabadít meg; ha terhel, amit hirdetünk, és nem hordoz, akkor ott nem Isten Igéje szól (4 és 15).
2. Isten Igéje soha nem másoknak, hanem először mindig nekünk szól (4).
3. Isten Igéje soha nem látványos, soha nem feltűnő (6-7), de letagadhatatlan, és semmihez sem hasonlítható hatalommal munkál.
4. Isten Igéje soha nem gőgre és „észosztásra” hív, hanem alázatra, szolgálatra (8-12).
5. Isten Igéje soha nem bezárja, hanem mindig megnyitja az Isten országának kapuját (13).
6. Isten Igéje soha nem az „aranyat” tartja nagyra, hanem mindig a templomot; soha nem az ajándékot, hanem mindig az oltárt; sőt az aranynak és bármiféle evilági ajándéknak csak a templom, az oltár, az Isten színe előtt lehet értelme és áldott haszna (16-22).[2]


[1] Isten akaratának cselekvése közben vigyázzunk alapvető hibákra! Jézus Krisztus veszélyes tévedésekre hívja fel a figyelmet Isten akaratának cselekvésével kapcsolatban. „Jaj” nekünk, ha ezeket az óvásokat nem vesszük komolyan (13-22).

[2] Isten Igéjét soha nem lehet felhasználni arra, hogy az „aranyat”, „templomi keretben” igazoljuk „hívő”, önző, csak erre a világra tekintő önmagunk számára (16-22).