előző nap
következő nap

"Szánd meg, Uram, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet!” Jóel 2,12–17

12De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! 13Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. 14Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az Úrnak! 15Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. 16Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! 17A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái! Így szóljanak: Szánd meg Uram, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a pogányok! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük?
Mikor már sokan feladták, Isten megszólal és esélyt kínál. Megszámolhatatlanul sok elrontott út után felajánlja az egyetlen járhatót, a hozzá vezetőt. A teljes szívvel Istenhez érkező szembesül eddigi vétkeivel. Lelepleződnek az álságos vezérek, a hamis áldozatok és a hiábavaló fáradozás. Mindennapi imádságunkban – oltárunkról – hangozzék igénk szívből lángoló könyörgése.

RÉ 223 MRÉ 305

"Jaj nektek...” (Mt 23,23-36) Mt 23,23-36

"Jaj nektek...” (Mt 23,23-36)[1]
Jaj nekünk, ha látványosan adunk a másiknak, de észrevétlenül sokkal többet elveszünk, főleg azzal, hogy a lényegtelen részletekkel megnehezítjük egymás életét, miközben a nagy bajok felett szemet hunyunk (23-24).
Jaj nekünk, ha a külső „tiszta”, de a belső tisztátalan. Kell a külső „szerep”, ez nem képmutatás, de belső tartalom, hitelesség nélkül „lufi” az egész életünk, sőt „Felső” támogatás kell (25-28).
Jaj nekünk, mert ápoljuk a meghalt nagyok, próféták sírjait, de a ma élőket továbbra is el akarjuk hallgattatni, ha zavarnak „zavaros” ügyeinkben. Jaj nekünk, mert egyáltalán nincsenek prófétáink! Ma mindenki hamis prófétává lett, mert mindenki mondja-mondja, az Istenre hivatkozva is, csak a magáét.
Urunk, azt látjuk, hogy kegyelemre szorulunk, könyörülj, tisztogass, formálj; és add annak bizonyosságát, hogy a Tieid vagyunk, mert ez a tény formál át valósággal, tesz alázatossá és áldott szolgáddá.


[1] A mai Igében még négy „jajt” olvashatunk a farizeusokkal kapcsolatosan. Ebből kettő, témájában összetartozik.