1Abdiás látomása. Ezt mondta Edómról az én Uram, az Úr:Hírt hallottunk az Úrtól, követeket küldtek a népekhez: Keljetek föl, indítsunk háborút ellene! 2Kicsinnyé teszlek a népek között, nagyon megvetett leszel! 3Megcsalt téged kevély szíved, mert sziklahasadékokban laksz, magasan van lakóhelyed, és ezt mondod magadban: Ki tud ledönteni a földre? 4Ha olyan magasra szállsz is, mint a sas, és ha a csillagok közé rakod is fészkedet, onnan is ledöntlek – így szól az Úr! 5Ha tolvajok törnek be hozzád, vagy éjszaka a rablók, mennyire tönkremész! Hiszen annyit lopnak, amennyit akarnak! Ha szüretelők lepnek el, böngésznivalót sem hagynak. 6Mennyire átkutatják Ézsaut! Megkeresik elrejtett kincseit. 7A határig űznek volt szövetségeseid, megcsalnak, levernek legjobb barátaid. Akik veled együtt ettek, titokban csapdát állítanak neked. 8Azon a napon – így szól az Úr – kipusztítom a bölcseket Edómból; nem lesz értelem Ézsau hegyén. 9Rettegnek majd hőseid is, Témán, mert mindenkit kiirtanak öldökölve Ézsau hegyén! 10Erőszakos voltál testvéreddel, Jákóbbal szemben, ezért szégyen borít el, és végképpen kiirtanak. 11Te is jelen voltál akkor, amikor ellenség hurcolta el kincseit, és idegenek törtek be kapuján, Jeruzsálemre pedig sorsot vetettek. Te is úgy viselkedtél, mint azok. 12Ne nézz kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain vesztüknek a napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján! 13Ne törj be népem kapuján veszedelme napján! Ne nézd te is kárörömmel baját veszedelme napján! Ne nyúljatok kincseihez veszedelme napján! 14Ne állj oda az útfélre azért, hogy irtsd a menekülőket, és ne ejtsd foglyul a megmaradtakat a nyomorúság napján! 15Mert közeledik az Úr napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll rád, amit elkövettél! 16Ahogyan ti szent hegyemen ittatok, úgy iszik majd szüntelenül minden nép. Részegre isszák magukat, olyanok lesznek, mintha nem lennének.
Jézus Krisztus fogadására úgy készülhetünk, mint ahogy a menyasszony várja a vőlegényét (1): reménységgel, örömmel, a beteljesedés vágyával, azzal az óhajjal, hogy bárcsak jönne már, mert életünk legszebb napja az Ővele való találkozás. Ezt akkor se feledjük, ha úgy tűnik, hogy „késik” a vőlegény (5), mert a kellő időben bizonnyal meg fog érkezni (6). A „bolond szűzek” kiszámították az olajat, és elfogyott nekik, mire megérkezett a vőlegény. Az „eszes szűzek” bőséggel vittek olajat a mécsesükben. Urunk bőven adj olajat, hogy el ne fogyjon a megérkezésed előtt, mert bizony sokszor csak pislákol a mécsesünk. Adj bőven olajat, hogy tudjunk tölteni másoknak is, de adj bölcsességet is, hogy lássuk a kellő időt, amikor másoknak már nem adhatunk, mert akkor nekünk sem marad! Urunk, köszönjük, hogy nem szorulhatunk ajtódon kívül, nemcsak azért, mert készülhettünk a Te fogadásodra, mert bőven adtál olajat, amivel hűen gazdálkodhattunk, hanem azért is, mert mindenek előtt rendelkeztél felőlünk.