"Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?" Jób 8
2Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
3Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
4Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.
5Ha te az Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
6ha tiszta és becsületes vagy, bizonyosan őrködik fölötted, és békés otthont ad igazságodért.
7Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
8Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
9Mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.
10Majd ők megtanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
11Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül?
12Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb.
13Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.
14Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
15Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
16Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,
17gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
18de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!
19Csak ennyi öröm van az útján. Azután más nő a földből.
20Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem fogja kézen a gonosztevőket.
21Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.
22Gyűlölőidet szégyen borítja, és nem lesz sátra a bűnösöknek.
„Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem fogja kézen a gonosztevőket" (20). Ha Jób feddhetetlen lenne, Isten nem büntetné, hiszen a gonosztevők nem számíthatnak Isten irgalmára, mondja szenvedő barátjának a súahi Bildád. A kemény érvelés mögött az a teológia áll, hogy Isten senkit nem büntet igazságtalanul. Sajnos Bildádban fel sem merül az a gondolat, hogy a szeretet Istene Jób szenvedésén keresztül valami nagy „jót" készít elő. Isten teológiája azonban más! Ki gondolta volna, hogy a golgotai kereszt drámájának árán készült el a mi üdvösségünk?
RÉ 235, MRÉ 336
„…szigeten voltam az Isten Igéjéért…” (Jelenések 1,9-20) Jelenések 1,9-20
(9) „…szigeten voltam az Isten Igéjéért…” (Jelenések 1,9-20) Üzenetek sora a mai Ige is. Csak elkezdem mindegyiket, gondoljuk tovább. – 1. Társai vagyunk-e egymásnak a szenvedésben, ez ugyanis a „testvér” igei meghatározása (9). – 2. Vállalunk-e ma szenvedést Isten Igéjéért, annak igazságáért, Jézus Krisztusért, állhatatosan, akár evilági előremenetelt félretéve, „száműzetést” is vállalva. – 3. Jánost Patmosz szigetére száműzték. Lehet-e manapság „elszigetelődni”, ha a hamissággal való bármiféle közösségvállalás Isten Igéjének megtagadásához vezet? Szinte ki kellene ehhez vonulni a világból. Hogyan lehet tisztán, legalább „lelkileg” egészségesen, a hitben gazdagon megmaradni, miközben nem vonulunk ki a világból, hanem igenis közösséget vállalunk, de úgy, ahogy ezt Jézus tette a „vámszedőkkel”? – 4. Erőt ad Jézus királyságának bizonysága, az előtte való naponkénti leborulás, az Ő szava, annak ereje (10-18). Győztes Urunk van! Ez elég!