"Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek..." Jób 24,18–25
19Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
20Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
21Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
23Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
24Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
25Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Isten az, aki egyformán bánik bűnössel és igazzal. Az igazat és a gonoszt is eléri a vége. Mégis a benne bízónak bátorítás az a tény, hogy a gonoszság nem határtalan. Lehet, hogy az istentelen még áll, de már nem bízhat a saját képességeiben, hanem el kell ismernie, hogy van nála hatalmasabb. Ha kétségbe esnénk, nézzünk Istenre, aki kezében tartja az események szálait.
RÉ 16, MRÉ 16
„Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől készített helye volt…” (Jelenések 12,1-6) Jelenések 12,1-6
(6) „Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől készített helye volt…” (Jelenések 12,1-6) A napba öltözött asszony vajúdik (2), gyermeket szül (5): Fiút! A kép Isten népének, gyülekezetének vajúdására utal, miszerint csak szenvedéseken, életveszélyes próbákon át töltheti be szolgálatát az egyház ebben a világban. Ahol Jézus Krisztus „születésére”, jelenlétére várnak, ahol Őbenne hisznek, az Ő evangéliumát hirdetik, ott azonnal megjelenik a „sárkány”, amelyik mindenestül fel akarja falni a Krisztus-ügyet. Az istenellenes hatalom félelmetes, kozmikus méreteket is ölthet (4). A látomás azt is hangsúlyozza, hogy ez az Istennel, Krisztussal és így az élettel szembeforduló „ős ellenség” nagyon is reális földi alakokat ölthet. Krisztus ügye azonban győztes ügy, Ő feltámadott a halálból, Ő nem tehetetlen csecsemő, hanem Ő az egyetlen hatalom, aki, ha kell vasvesszővel legeltet, de mindenekelőtt meghalt érettünk (5). Ezért Isten népe az Ő védelme alatt áll (5). Az egyház helye a pusztában van (6): vagyis az egyház benne él a világban, áthatja a világot, de nem oldódik fel a gonosz világban. Érdemes lenne mindezeket a ma egyházának megfontolni, mert mi már minden evilági eszközt bevetettünk, a pusztát nem ismerjük és vajúdni sem tudunk a Krisztus ügyéért (Galata 4,19).